Csontos János: Feladta a költészetet; prózaíró lett. Kényelmetlen, ezért rendszerüldözött realista. Egyik vörösposztó-elbeszélésében, a Mindennapi történetben egy városi párttitkár elviselhetetlen bűzt kezd árasztani – aki megérzi ezt a szagot, repül az állásából; aki nem, az maradhat. (Honnan olyan ismerős ez?) A cenzúra a nyolcvanas évek elején ezt a sztorit – nem minden alap nélkül – a szocializmus összeomlásának előérzeteként értékelte, s a ritkásan mégiscsak megjelenő Takács-kötetekből (Játékszabály, Az a pillanat) következetesen kiszórta. Ugyanígy járt szerzőnk a filmesekkel is: folyton kacérkodtak vele, ám végül rendre elgyávultak.
(Magyar Nemzet, 2008. december 11.)