Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Regina Mönch Az iskolák csődje című cikkében foglalkozik az iskolarendszer összeomlásával. Azt, hogy cégek és bankok tömegesen csődbe mehetnek, már megszokhattuk. Azt is, hogy azonnal milliárdos védőernyőt barkácsolnak nekik. Ennek ellenére nehéz megszokni, hogy Anette Schavan oktatási miniszter néhány cseppet átirányít a lebénult konjunktúra felpörgetésére szánt összegekből az iskoláknak. Ehhez ötvenmillió eurót még hozzácsapott a berlini szenátus is. Aki tisztában van azzal, milyen kevés pénze van a fővárosnak, az tudja értékelni ezt a gesztust.
Egy józan, a riasztó hangvételt elkerülő, Berlin főpolgármesterének címzett levél szerint „a belvárosi kerület oktatáspolitikai összeomlás előtt áll”. Mint írják, a törvényben megfogalmazott oktatáspolitikai feladatukat már képtelenek betölteni. Megköszönik ugyan a rendelkezésre bocsátott milliókat, de ez egy 900 milliós nagyságrendű befektetési lemaradásnál igencsak kevés. Nem új tanárokat követelnek, még csak nem is több pénzt, hanem új iskolatitkárokat és házmestereket. A szanálásra ígért pénzek amúgy is igen ritkán érkeznek meg, mert elvesznek a bürokratikus küzdelmekben.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilapban Tomas Avenarius Kilátástalan misszió című cikkében kommentálja a szövetségi külügyminiszter Gázai övezetben tett látogatását. A látogatás politikai demonstrációnak és világos üzenetnek tűnt, melyet klasszikus cowboystílusban hajtottak végre. Alig egy órával Frank-Walter Steinmeier (SPD) rafahi látogatásának kezdetét követően az izraeli légierő elkezdte bombázni a határállomás közvetlen környezetét. Hogy a jeruzsálemi kormány tudtával vagy sem: a bombák néhány száz méterre a minisztertől csapódtak be.
Ha azt hitte Steinmeier, hogy közelebb tudja hozni a fegyverszünetet, akkor a történtek kijózanították. A bombázás a látogatás alatt zvartalanul zajlott. Steinmeier Rafahban egyfolytában azt mondogatta: „Gondoskodnunk kell arról, hogy a New York-i fegyverszüneti határozatból gyorsan valódi fegyverszünet legyen”. Hogy miként valósuljon ez meg, arról semmit sem mondott.
Egyáltalán nem világos, hogy mit keresett Steinmeier a Kairótól oly messze fekvő Rafahban. Látni semmit sem lehetett, német segélyszállítmányt nem hozott magával, s az előadást tartó egyiptomi ezredes sem mondott semmi említésre érdemeset. Az egész fellépés a közszolgálati televíziókon keresztül sokkal inkább a német publikumnak szólt, mint a közel-keleti békefolyamatnak.
Szíriában található a radikális Hamász külföldi képviselete. Éppen ezért különösen feltűnő, hogy Steinmeier közel-keleti útján nem látogatott el Damaszkuszba. Ez annak a jele, hogy Szíriát mindeddig nem integrálták, vagy nem kíván integrálódni a gázai békefolyamatba. Márpedig az egyik féllel, a Hamásszal történő közvetlen kapcsolatfelvétel nélkül a háborút aligha lehet befejeztetni. Steinmeier mindesetre Rafah után Izraelbe repült, hogy legalább a másik féllel tárgyaljon.
Luxusszállodában pihente ki a Hősök terei tüntetés fáradalmait Magyar Péter