Burgenländische Volkszeitung
A várvidéki napilapban Veronika Maria és Doris Seebacher Bírálják az Euro Vegast című cikkében ismerteti a Hegyeshalom mellett építeni tervezett vigalmi negyeddel kapcsolatos osztrák fenntartásokat. 1500 munkahely, 330 hektáros alapterület, 153 hektáros beépített terület, 15 évnyire tervezett építési időszak, 300 ágyas hotel, 1500 játékautomata és 100 játékautomata – ez csak néhány szám, ami az Euro Vegasnaknak nevezett, hegyeshalmi hatalmas szórakoztatóközpontot jellemzi. Az első, 2011-ig tartó építési fázisban a kaszinó fog felépülni, nyilatkozta Gerhard Zapfl, a szomszédos Miklóshalma polgármestere. A település első embere számára azonban a szórakoztató park nemcsak az egész térség felélesztését, hanem új együttműködési lehetőségeket is jelenti. „Tárgyalásokat folytatunk a szennyvízelvezetés és az ivóvízellátás Miklóshalmáról történő megoldásáról is. A szennyvíztisztítónk még rendelkezik szabad kapacitással, így biztosítható lenne tökéletes kihasználása, ami bevételt jelentene a településnek” – fogalmazott Zapfl. A park üzemeltetői nyolcmillió vendéggel számolnak. Az elképzelést elsősorban a zöldek bírálják, akik attól félnek, hogy jelentősen megemelkedik az A4-es autópálya forgalma és ezzel a finomszállópor-terhelés jelentősen emelkedni fog. Az Euro Vegas üzemeltetői naponta 10 500 gépkocsival számolnak. „A szállópor tekintetében mi már amúgy is szanálandó terület vagyunk” – fogalmazott Grete Krojer, a tartományi gyűlés zöld frakciójának vezetője. Ő attól fél, hogy ilyen tervek okán gazdasági terveit jelentősen korlátozná a tartomány, mert a szálló por mennyisége már most is túl magas. Zapfl vitatkozik ezzel a kijelentéssel, tudomása szerint még a környezeti ombudsmannak sincsenek ellenvetései az üggyel kapcsolatban. A park megépítéséhez elkerülhetetlen lenne az A4-es autópálya kiépítése, amit azonban már a mostani forgalom is elkerülhetetlenné tesz, fogalmazott a polgármester. Péntekig van ideje a tartománynak, hogy a parkkal kapcsolatos környezetvédelmi fenntartásait Magyarországhoz eljuttassa.
Der Spiegel
A baloldali német hírmagazin Gregor Peter Schmitz Steinmeier amerikai útját kampányshownak használja című cikkében tájékoztat a berlini külügyminiszter látogatásáról. A külügyminiszter és az SPD kancellárjelöltje csak a washingtoni váltásra várt, hogy teljesíthesse bemutatkozó látogatását. Hiszen Steinmeier a maga választási kampányát Obama szélárnyékában kívánja megvívni. Ebben ő magát fő atlantistaként és az új amerikai vezetés szenvedélyes barátjaként kívánja láttatni. „Örülök, hogy Németország kiemelten kezelt tárgyalópartnernek számít Washingtonban” – nyilatkozta Steinmeier láthatóan megelégedetten. Amit úgy is érthetnők: „Én vagyok a kiemelten kezelt vendég.” Húsz percig beszélhetett Steinmeier négyszemközt Hillary Clintonnal, majd közösen ebédeltek. Csak David Miliband brit külügyminiszter volt néhány órával gyorsabb, ami a hagyományosan közeli kapcsolatok okán természetesnek számít. A franciák csak a hét végén köszönhetnek be. Steinmeier egynapos washingtoni villámlátogatása egy belpolitikai szándéknyilatkozatnak is felfogható. Az SPD kancellárjelöltje azt kívánta üzenni, hogy amerikai kérdésekben átvette a közbeszéd értelmezését Berlinben – Angela Merkel ezt igazán könnyűvé tette, mert láthatóan nehezére esik, hogy közeledési gesztusokat tegyen a kormány irányába. Steinmeier ezzel szemben már a megválasztása előtt a nyilvánosság előtt udvarolt a leendő elnöknek. Röviddel november 4-e után nyílt levelet írt Obamához. „Sok minden más, egyszerűbb, könnyebb lesz” – zengette Steinmeier, például a környezetvédelemben, vagy a leszerelésben. A washingtoni út megkoronázása lett volna személyes találkozója Obamával. Steinmeier csapata ezt egészen a látogatás végéig nem zárta ki, legalábbis egy „spontán” találkozás erejéig, amikor átballagtak a Fehér Házban James Joneshoz, az elnök biztonsági főtanácsadójához. Tekintettel a látogatás rövidségére, „offenzívan” nem törekedtek egy időpontra – kommunikálták már előrelátóan a miniszter környezetéből. De még maguk a törekvések sem valószínű, hogy eredményekhez vezettek volna. Hiszen Obama ilyen gesztusa nyílt támadást jelentett volna a kancellárral szemben. Steinmeier csalódott volna? Ugyan már, egy ilyen szép, lendületes napon?! Azon túl a német választási kampány még hosszú, s a repülőút Washingtonba rövid. Szerencsét próbál még egyszer? Steinmeier, egészen diplomatikusan fogalmaz távozóban: „Bármikor szívesen jövök az Egyesült Államokba.”
Hogyan lett az energiából fegyver a nagyhatalmak kezében?