Mint a mesében... hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember, annak három fia. A két nagy közül mindkettő elbukik a reá váró erőpróbán, de végül jön a legkisebb, aki beteljesíti apja vágyát, s a fele ország és a király addig szomorkodó leánya is az övé lesz.
Így vagyunk mi, magyar futballszurkolók is labdarúgó-utánpótláscsapatainkkal: sokat ígérnek, de jönnek és sorra elbuknak mind – 20 éven aluli válogatottunk, bár kijutott már korábban foci-vb-re, mégsem alkotott maradandót, sőt, csoportköréből sem jutott még tovább. De most itt vannak a legkisebb fiúk. Sokat ígértek (tavaly a korosztályos Eb-n bronzéremig vitték), de véznának, csenevésznek, megmosolyogtatónak látszottak (kikaptak Hondurastól 3-0-ra a vb nyitányán).
Aztán jöttek a mind keményebb akadályok (még a csoportban Dél-Afrika és az Arab Emírségek, majd az egyenes kieséses szakaszban két győztes maratoni harc Cseh- és Olaszország ellen), és most itt állnak a hétfejű sárkány lángokkal ölelt kastélya bejáratánál. A vártoronyban pedig nem más vár rájuk, mint a háromféle világbajnoki érem egyike.
Zökkenjünk most ki a meséből, mert Gulácsi, Koman, Gosztonyi, Németh és a többiek hús-vér emberek (családi kapcsolataik felgöngyölítésére most egyáltalán nincs hely). Magyar labdarúgók, akik hazánkban 55 éve nem látott sikert értek el: vb-elődöntőt játszhatnak kedd délután fél 5-kor Ghána ellen. Bár most ez nem felnőtt, „csak” ifjúsági futballesemény, igazán ritkán adatik meg, hogy ilyen szinten szurkolhassunk. És igen, voltak Eb- és olimpiai futballsikereink (legutóbb épp eme csapat nyert Eb-bronzot tavaly Csehországban), de ez most a korosztály legrangosabb tornája, ahonnan minden eredményes játékos komoly európai klubszerződés ígéretével távozhat.
Vannak rossz hírek a házunk táján, de hagyjuk a bajokat későbbre, és nézzük, milyen ellenfél vár ránk ez egyiptomi U20-as foci-vb kairói elődöntőjében. Ghána – Afrika bajnoka – a torna D kvartettjében Uruguayt, Üzbegisztánt és Angliát megelőzve lett csoportelső (az angolokat 4-0-ra verte...). Később az általunk lenullázott Dél-Afrikát hosszabbításos meccsen „nyomta le”, majd Dél-Korea ellen is megszenvedett (3-2), de – velünk ellentétben – még mindig veretlen! A bivalyerős, gyors és sokat ütköző ghánai gárda hagyományosan jó ebben a korosztályban, 1991 és 1997 között mind a négy alkalommal vb-döntős volt, kétszer pedig nyert is.
A mostani névsor legfélelmetesebb jegyzése: Dominic Adiyiah. A norvég Fredrikstad csatára 5 vb-meccsén 6 gólt lőtt. Az afrikaiaknak rajta kívül van játékosuk a holland listavezetőtől (Twente) és a Real Madrid Castillából is. És akkor még Andre Ayewről: az eddig kétgólos talentum minden idők leghíresebb ghánai focistájának, Abedi Pelének a fia.
Az ellenfelet egyébként előző meccsén Pisont István segédedzőnk leste meg, és milyen jól jön ez most! Egervári Sándor szövetségi edző ugyanis egy heves reklamálásakor lelátóra száműzetett az Olaszország elleni negyeddöntőn, egymeccses eltiltása alkalmával pedig pont az éles szemű Pisont foglalhatja el a helyét.
És akkor itt a pont, amikor Egervári hiánya mellett további nehézségeinktől (és kis örömeinkről) beszélni kell. A trénerhez hasonlóan biztosan nem szólhat bele az elődöntőbe Szekeres Adrián, Takács Péter és a csapatkapitány Koman Vladimir sem, akinek pótlására a mester azt találta ki, hogy feladatait szétosztja a társak közt (a csapatkapitány például Korcsmár Zsolt lesz). Hiányozhat a meccsről a negyeddöntő hőse, Németh Krisztián is, ha nem sikerül kipihennie a hétfői edzést is ellehetetlenítő gyomorfájását. Ha viszont felépül, „nagyon ott lehet” a támadójátékunk, ugyanis keresve sem találni a vb-n összeszokottabb triót a Simon ikrek és Németh hármasánál (a támadásoknál Simon Ádám helyettesítheti Komant). S a védelemben bár Szekeres hiánya égető, balhátvédként visszatér az olaszok ellen eltiltott Présinger Ádám.
A győzelem receptje egyszerűen hangzik: a mieinknek kell lőni az első gólt (reménykeltő, hogy Ghána ellen csak a csoport utolsója, Anglia nem talált be), ilyen helyzetben ugyanis még nem érte baj a magyar csapatot a vb-n. Abban egyébként mindenképpen lehet bízni, hogy Gosztonyiék már elvárásoktól mentesen játszanak. A „legkisebb” fiút most sem kell félteni a nagy feladattól. És milyen jó is volna, ha nem érne véget a magyar futballmese az utánpótlás-világbajnokságon!
origo.hu
Erről szól majd a kétnapos budapesti csúcstalálkozó
