A kivonulásnak meg kell történnie – állította Lámfalussy Sándor –, mert ha ez nem történik meg, akkor az államadósságoknál fennáll a robbanásveszély. A euró „atyja” nem tudta a kivonulás optimális időpontját meghatározni, véleménye szerint ez akkor lehetséges, amikor a magánszektor kereslete és ezzel együtt az export nőni kezd, ami egy-két éven belül meg is fog történni. Míg a monetáris politikai döntések villámgyorsan megszületnek és hatnak, addig a fiskális politikában erre másfél évre van szükség, azaz a mai döntések 2011-ben valósulhatnak meg – mutatott rá a pénzügyi szakember.
Lámfalussy Sándor három különböző aspektusból vizsgálta a válság világgazdaságra, illetve az európai pénzpiacokra gyakorolt hatását. Azt elemezte, a gazdasági krízis hogyan változtatta meg a jegybankok, valamint az egyes államok fiskális politikáját, illetve azt vizsgálta, hogy az egyes kereskedelmi bankok, bankcsoportok „hogyan szabaduljanak meg a válság alatti kormányzati segítségtől”, amelyet tőkemegerősítés vagy garanciák formájában igénybe vettek.
Lámfalussy Sándor kiemelte: a jegybankok mérlegfőösszege, köztük az EKB-é, illetve a Fedé már-már az „egekbe szökött”, a nagyarányú likviditásnak pedig az a jelentős kockázata, hogy a jövőben újra nekilendülhet az infláció. A megnövekedett likviditás emellett esetleg újabb olyan pénzpiaci buborékokat hozhat létre, amelyek ismét veszélyes folyamatokat indíthatnak el a világ pénzpiacain.
Az egyes európai országok fiskális politikájával kapcsolatban megjegyezte: a fiskális politikák egységes kezelése kivitelezhetetlen, azt azonban egyeztetni kellene, melyik ország mit vállal fel, melyik ország mikor kezdi meg megnövekedett államháztartási hiányának lefaragását. Az eurózóna és a többi uniós állam kormányainak meg kellene beszélni, mikor kezdenek hozzá a válság miatt felduzzadt államadósságuk mérsékléséhez – fűzte hozzá Lámfalussy Sándor.
Úgy vélte, minél előbb el kell azon is gondolkodni, hogy az egyes kereskedelmi hitelintézeteknek adott állami segítséget miként, milyen menetrendben adják vissza a bankok. A bankoknak adott segítség leépítését úgy kell megvalósítani, hogy azok ne idézzenek elő újabb rendszerszintű kockázatokat a nemzetközi pénzpiacon – tette hozzá.
Lámfalussy Sándor szerint a jövőben jelentős reformokra lesz szükség a pénzpiaci felügyeletek tevékenységét illetően, fontos, hogy makroszinten vizsgálják meg a pénzügyi rendszer stabilitásának kérdéseit, a felügyeletek tevékenységükkel a megelőzésre helyezzék a hangsúlyt. Az Európai Rendszerkockázati Tanácsnak, amely a jövőben felügyeli az európai pénzügyi rendszer működésének rizikóit, közvetlen információkat kell kapnia az Európában működő pénzintézetekről, pénzügyi csoportokról – mondta Lámfalussy Sándor.
Az euró „atyja” szerint a jövőben a kockázatok mérséklésére az európai pénzpiacok szabályozását is fel kell gyorsítani, ha egy-egy nagy kockázatú folyamatra, esetleg új típusú intézmény működésére fény derül.
(MTI)
Magyar Péter
Az aszados rémhír terjesztői elmesélik, hogy kell újságot írni
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!