– A legutóbbi elnökválasztás óta eltelt időszak milyen sikereket és kudarcokat hozott Ukrajna számára?
– A 2004-es elnökválasztások után a helyzet alig változott. Előtte az államfő és a miniszterelnök eltérő politikai oldalt képviselt, ami a legtöbb konfliktus alapvető kiindulópontja volt. A narancsos forradalom után azt gondolhattuk, hogy ha az államfő és a miniszterelnök azonos oldalról kerül ki, akkor csökkennek a feszültségek, de Viktor Juscsenko és Julija Timosenko viszonya is folyamatosan romlott. A világgazdasági válság is tovább súlyosbította Ukrajna helyzetét.
– A narancsos forradalomról kijelenthető, hogy teljesen megbukott?
– Attól függ, mit értünk alatta: egy korszakot írunk körül a narancsos forradalommal, vagy egy jelenségnek tekintjük, egy rövid történetnek, amely a 2004-es elnökválasztás második fordulója és az államfő beiktatása közötti időszakot jelenti, a centrumban a megismételt második fordulóval. Az utána következő időszak már aligha volt forradalmi.
– Ukrajna uniós és NATO-integrációja mostanra lekerült a napirendről?
– A 2004-es elnökválasztás alkalmával a későbbi nyertes oldal azt mondta (a Mi Ukrajnánk és a Julija Timosenko Blokk), hogy cél az uniós integráció és adott esetben a NATO-csatlakozás, míg a vesztes politikai oldal ezt ellenezte. Ez továbbra is napirenden van a politikai szereplők között, a mostani államfő-választási kampányban gyakorlatilag az egyetlen „megjegyezhető” programpont, hogy melyik irányba, keletre vagy nyugatra forduljon az ország.
– A gazdasági válság okozhat csődhelyzetet Ukrajnában?
– Ukrajna elmúlt húsz éve maga volt a gazdasági csoda abból a szempontból, hogy él és létezik. Szakértők szerint ez azzal van összefüggésben, hogy a politikai zűrzavarok ellenére a gazdasági világ olyan kezekbe került, akik azt jól tudták csinálni. Most az bonyolítja a helyzetet, hogy ez hosszú távon nem megy. Ha a gazdasági szféra cselekvését alá kell támasztani megfelelő törvényi rendezéssel. Az országnak most, január elején még nincs költségvetése, elfogadását az elnökválasztás utánra „halasztották”.
– A válság mellett megjelent a nacionalista politika Ukrajnában. Mennyire jelent ez komoly tényezőt?
– Attól függ, hogy a nacionalizmust szitokszóként vagy pedig politológiai kategóriaként használjuk. Ukrajna 1991-es függetlenségének kikiáltásával a legelső teendő nem a nemzetépítés volt, hanem a gazdasági talpon maradás. A válságból való kilábalás után meg kellett fogalmazni, kik az ukránok, és mi az ukrán identitás. Ezek a törekvések a jó értelemben vett nacionalizmussal vannak összefüggésben. Az, hogy ez hogyan jelenik meg a nemzetiségek számára, már egy másik kérdés. Ukrajna különböző történelmi időszakokban különféle államalakulatokhoz tartozott, amelyek különféle nemzetiségi politikát alkalmaztak. A különféle államokban szocializálódott kis ukrán társadalmak egybegyúrása nem egyszerű feladat. A 90-es években az akkori elnöknek, Leonyid Kucsmának volt is egy kijelentése, hogy „már megteremtettük az ukrán államot, most teremtsük meg az ukrán nemzetet”. A ki az ukrán kérdése még ma sem tisztázódott le.
Viktor Janukovics, a Régiók Pártjának elnöke
A kisebbségek szempontjából a legélesebb konfliktust a jelenlegi oktatási törvény hozta, amely azt írja elő, hogy csak emelt szintű érettségivel lehet a felsőoktatásban továbbtanulni. Emelt szintű vizsgát pedig csak független vizsgaközpontokban és csak államnyelven lehet tenni. Az ukrán nyelvet a nemzetiségi iskolákban módszertani szempontból nem megfelelően tanítják, így a kisebbségek egyértelműen hátrányos helyzetbe kerülnek.
– Reális lehetőség még arról beszélni, hogy Ukrajna keleti és nyugati része elváljon egymástól?
– Nézzük meg az elnökválasztások tendenciáját! 1991-ben döntöttek először az államfőről a választók. Az ország egységesen szavazott bizalmat Leonyid Kravcsuknak, egyedül a történeti Galícia nem voksolt a győztesre. Az 1994-es voksolás már kirajzolta a megosztottságot, mivel Leonyid Kucsma keleten kapott szavazatokkal nyerte meg az elnökválasztást. Ugyanakkor az 1999-es elnökválasztáson, amikor Kucsmát ismét megválasztották, a második fordulóban kommunista ellenlábasával szemben a nyugati országrész szavazóinak köszönhetően diadalmaskodott. Ilyen alapon nem lehet azt mondani, hogy ideológiai meggyőződésből szavazna az ország egyik vagy másik része.
Ukrajnában, ha egyszerű utazóként végigmegyünk, szembetűnő a különbség. A nyugati megyék és a középső országrész alapvetően az európai vidéktípust képviseli, városokkal és falvakkal, a keleti országrész pedig jobbára urbanizált iparvidék. Talán ez a legfőbb szerzője az ukrán társadalomnak, ami mentén valóban két nagy térségre tagolódik az ország, s amit az elmúlt két évtized választási térképei is visszatükröznek.
Arszenyij Jacenyuk korábbi külügyminiszter
– Kik a mostani elnökválasztás főbb jelöltjei, és milyen programmal rendelkeznek?
– A jelenlegi elnökválasztásra 18 jelöltet jegyeztek be. A rendszer az, hogy jelöltet politikai párt is állíthat, és valaki saját magát is jelölheti. Eddig egy aspiráns sem lépett vissza. Január 17-én lesz az első forduló, de január 2-tól tilos bármilyen felmérést közölni. Három olyan jelölt van, akik napi beszédtémát jelentenek: Viktor Juscsenko, a jelenlegi államfő, Julija Timosenko miniszterelnök és Viktor Janukovics, a Régiók Pártjának vezetője.
Juscsenkót saját pártja, a Mi Ukrajnánk (Nasa Ukrajina) támogatja, de önjelöltként indul. A mostani államfő programjában azt mondja, hogy meg kell szüntetni a parlamenti képviselők mentelmi jogát, kisebb parlamentre van szükség, az alkotmánybíróság esetében biztosítaná, hogy egyszerű állampolgárok is tehessenek bejelentést. Juscsenko bevezetné a vagyonadót, átláthatóvá tenné a földtulajdonosi viszonyokat, modernizálná a gázhálózatot, kárpótlást biztosítana a sztálinizmus áldozatainak, valamint egyértelműen leteszi a voksot az uniós integráció mellett. Határozottan azt mondja, hogy 2017-re el kell hagynia az orosz flottának a Fekete-tengert. Érdekes megnézni a vagyoni viszonyait is. Alapvetően egy egyszerű életvitelt folytató politikusról van szó, akinek csupán a fizetése van és kevés részvénye. Lakása van, Zaporozsec autója és egy 42-es Harley Davidson motorja.
Timosenkót saját pártja, a Haza (Batykivscsina) Összukrán Egyesület jelölte. Vagyoni helyzete alapján Ukrajna legszegényebb politikusa, de közeli és távoli családja komoly vagyonokkal rendelkezik. Programjában szerepel, hogy az ellenzéknek kell a parlamenti bizottságok és az állami számvevőszék elnökét megnevezni. A bíróságokat függetleníteni kell a végrehajtó hatalomtól, életfogytiglani börtönbüntetést kell adni a korrupcióért, a bankoknak adókedvezményt kell adni a vállalkozásoknak nyújtott kölcsönökre, bizonyos adókat meg kell szüntetni. Saját, zárt ciklusú atomenergia és üzemanyag-ellátás kiépítését szorgalmazza, növelné a tudomány finanszírozását, autonómiát adna a közép- és felsőfokú tanintézményeknek, hivatásos hadsereget vezetne be, és bármilyen katonai blokkhoz csak népszavazás útján lehetne csatlakozni. Timosenko pártja 2008-ban csatlakozott az Európai Néppárthoz, ugyanakkor jelenlegi programjában nem mondja ki az uniós csatlakozást, hanem az Oroszországgal és a FÁK-országokkal való kapcsolatok elmélyítése mellett áll. Timosenko és Juscsenko 2004 óta folyamatosan vitatkoznak egymással, így most már nem támogatják egymást az elnökválasztási harcban. Juscsenko azzal vádolja a mostani miniszterelnököt, hogy csak a politikai marketinggel foglalkozik.
Janukovics, a Régiók Pártjának elnöke és annak a jelöltje is. Tisztes polgárnak néz ki, akinek fizetése van, de jelentősebb vagyona nincs. Fontos kijelenteni a programjáról és a többi jelöltjéről is, hogy ezek virtuális elemek, és nem nagyon szoktak egy az egyben megvalósulni. Janukovics megerősítené a helyi önkormányzatokat, segítené a külföldi tőkét, adót csökkentene, a fogyasztói és egészségügyi kosarat minél több ember számára elérhetővé tenné, második államnyelvvé tenné az oroszt, hatalmas összegeket szánna az ország népességének gyarapítására, bevezetné a családi pótlékot. Janukovics emelné az oktatásban az államilag finanszírozott helyek számát, hivatásos hadsereget szeretne ő is. Az elnökjelölt nem nyilatkozik az EU-ról és Oroszországról, azt mondja, hogy az országnak meg kell őriznie a blokkon kívüliséget, és mindig az adott helyzetnek megfelelően kell politizálni.
Érdekesség, hogy a 18 elnökjelölt között megtalálható egy kárpátaljai politikus is. Kárpátaljai még sohasem jelöltette magát államfőválasztáson, de most is esélytelenül vág neki a küzdelemnek. Szerhij Ratusnyák Kárpátalja egyik leggazdagabb embere, vállalkozó és Ungvár polgármestere. 2009 nyarán azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy antiszemita kijelentéseket tett egyik politikustársára, és amikor bejegyezték elnökjelöltnek, akkor Izrael tiltakozott emiatt. Ratusnyák válasza az volt, hogy meg kell szakítani a diplomáciai kapcsolatokat a közel-keleti országgal. Programjában szerepel a hatalom képviselőinek felelősségre vonhatósága, népszavazás a NATO-ról, a privatizált állami vagyon felülvizsgálata, és kötelezővé tenné az érettségit legalább egy idegen nyelvből vagy kettőből. Ez a kezdeményezés azért érdekes, mivel általánosságban elterjedt külföldi vélemény, hogy Ukrajnában az emberek nem tudnak az államnyelven kívül más nyugat-európai nyelvet.
– A felmérések szerint kik a voksolás esélyesei?
– Nehéz megmondani, hogy Janukovics vagy Timosenko az esélyesebb, ami elég biztosnak látszik, hogy ők fognak a második fordulóba kerülni. A január 2. előtti felmérések erősen Janukovics előnyét jelezték, de azóta mintha Timosenko erősödött volna meg. Timosenko győzelme akkor valószínűsíthető, ha az első fordulót nagy előnnyel nyeri. Ha csak kicsivel, akkor a korábbi választásokon nagy szerepet játszó önkormányzati lobbi a nagyobbik erő felé mozdul el, ami ebben az esetben Janukovics lenne.
– A kárpátaljai magyar szervezetek kit támogatnak, és az ott élő magyarok kit preferálnak?
– A kárpátaljai magyarok nem a személyiség alapján választanak, hanem inkább az adott magyar szervezet véleményéhez kapcsolódnak, amelyiknek a szavazói. Ukrajnában csak a magyaroknak vannak etnikai pártjaik, nem rendelkeznek ilyennel például az oroszok sem. A KMKSZ azt a döntést hozta, hogy egyik elnökjelöltet sem támogatja. Az UMDSZ Janukoviccsal kötött megállapodást.
– A kárpátaljai magyarok számára kinek a győzelme lenne jobb?
– Az ország szempontjából kellene jó elnök, csak rendkívül problémás, hogy az elmúlt időszakban a felső vezetésben lévő politikusok nem változtak, csupán a rotációs rendszer érvényesült. Ha eddig nem voltak képesek az országot fölemelni, nehezen elképzelhető, hogy most, a választás után minden megváltozzon. Magának a személynek kevésbé van jelentősége, mint annak, hogy a parlament ki mellé áll majd. Ukrajnában a kis pártoknak nincs esélyük, hogy a parlamentbe jussanak. Ennek az az előnye, hogy nem történhet meg az, ami a 90-es években volt, hogy teljesen átláthatatlan viszonyok jöttek létre. A fő tényező az volt, hogy az adott kérdésben ki tudott többséget létrehozni az országgyűlésben. Most, hogy csak néhány párt jut be, azzal van a probléma, hogy csupán a Régiók Pártja tekinthető egységesnek, a többiek csupán választási szövetségek. A botrányok abból erednek, hogy a tömörülésekből valaki kiugrik, és így felborul a korábbi egyensúly.
Ukrajnában nincs értelme ideológiai megosztottságról beszélni, a bal- és jobboldal fogalma nem igazán ismert. Az utolsó nagy jobboldali egységpárt a 90-es években az Ukrajna Népi Mozgalma, közkeletű nevén a RUH volt, amely erősen kötődött a pártvezető személyéhez, akinek furcsa halálával ez az erő is eltűnt.
