Kristóf Attila: (hová ikszel Tárnoki néni )

Kristóf Attila: A vitát Tárnoki néni azzal a fölényes érvvel kezdte, hogy Esztike eleve bajban van, hiszen a jövőben liberális EU-konform szellemben semlegesneműnek kell nevelni a kisgyermekeket. És egy nemtelennel nincs min vitázni. „Inkább vegyük szemügyre a tényeket – replikázott a kislány –, ő kilencvenhárom éves, én hét. És ha nem tévedek, minden szavazás a jövőről szól.” Ez övön aluli ütés volt. De Tárnoki néni fel sem vette. „Arra gondolsz, édesem, hogy a szépkorúak ne is szavazzanak?” „Dehogyis, dédi – szabadkozott Esztike. – Hiszen te is tudod, hogy imádlak. S nem neked, hanem nekem nincs szavazati jogom.” „Mindenki felserdül egyszer. O. V. is pelyhes állú ifjonc volt, amikor elkezdte, hogy ruszkik haza. S most? Haverkodik Putyinnal. Na erre mit lépsz?” „Reálpolitika” – felelte a kislány. „Maradjunk a Jobbiknál. Ők viszik be az erdőbe O. V.-t. Ott nyilaznak, mint Robin Hood.” „Ezzel dédi azt állítja, hogy a Jobbik az MSZP malmára hajtja a vizet.” Most az öreg hölgy jött zavarba. „Dehogy, ne forgasd ki a szavaimat. Csak a szélsőjobb szüntelen megerősödésére gondoltam.” „Az csöppet sem idegesít, hogy némelyek talicskával tolják ki a pénzt az SZDSZ-es és MSZP-s kifizetőhelyekről, miközben a csecsemőket és téged is beleértve minden magyar emberre két és fél millió adósság jut? Ezt kapd ki!” „Nekem már nem lesz időm törlesztésre – kacsintott az öreg hölgy. – Arany karórám is a zaciban marad.” „Hiszen sosem volt arany karórád – döbbent meg Esztike. „Ki mondta, hogy volt? Te akarsz hazugságokkal választást nyerni, nem én. Még a magyarok nyilait is letagadod az égről.” „Mint a dédi a sok lopást és a korrupciót.” „Láttad mostanában az Erzsébet hidat?” „Láttam.” „Na látod! Azt se lopták el.” Tárnoki néni hirtelen elérzékenyült. „Tudod mit, gyere, ülj az ölembe. Ne veszekedjünk. – Kihívóan az első sorban ülő Vörös Székfűre nézett, és magához ölelte a kislányt. – Rájöttem az igazságra. Tényleg a jövőről szavazunk”. Vörös Székfű lemondóan legyintett, és fogta a bőröndjeit. Az orosz és amerikai ügynök összesúgott a kukák mögött: „MSZP konyec.” „Elviszlek magammal szavazni – fejezte be a vitát az öreg hölgy. – Mert nekem reszket a kezem, és vaksi a szemem. Hogy nélküled nem teszem-e véletlenül rossz helyre az ikszet, én nem tudom…”

(Magyar Nemzet, 2010. április 6.)