Hárompólusú gazdaságirányítás: de ki lesz a legerősebb miniszter, Kapitány, Kármán vagy Vitézy?

Szerdán éjfél előtt megjelent a Magyar Közlönyben a miniszterek feladat- és hatásköreit tartalmazó rendelet. Ebből világosan látszik, az új kormány teljesen átrajzolja a gazdaságirányítás szerkezetét. Az energia, az állami beruházások, a lakáspolitika és a stratégiai fejlesztések három erős miniszter között oszlanak meg. Kérdés az, ki lesz a legerősebb szereplő, és milyen törésvonalak vannak kódolva már most a rendszerben.

Megalakult a Tisza-kormány Fotó: Hatlaczki Balázs

Vitézy Dávid feladatai 

Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter portfóliója valójában messze túlmutat a közlekedésen, hiszen nála lesznek a nagyberuházások és minden, ami településfejlesztéshez tartozik. Hozzá kerülnek:

• az állami beruházások,
• a közlekedés,
• az építésügyi szabályozás, az építéshatósági ügyek,
• a lakáspolitika,
• a településfejlesztés és -rendezés,
• a rozsdaövezetek fejlesztése,
• az útdíjfizetési szolgáltatás,
• a Nemzeti Koncessziós Iroda.
  Ez a minisztérium irányítja lényegében az infrastruktúrát minden szinten, a földutaktól a rozsdaövezetek hasznosításáig. Ennél a tárcánál valósulhatnak meg olyan hosszú távú fejlesztési modellek, amelyek megmutatják a Tisza-kormány vízióját a már közhelyszerűen sokat emlegetett élhető országról. Ebben az új struktúrában a lakhatás nem szociális ügyként, hanem fejlesztési és urbanisztikai kérdésként jelenik meg. 

Vitézy pozícióját tovább erősíti, hogy hozzá kerülnek a koncessziók is. A tárca a gazdaság minden szereplőjével együtt kell hogy működjön, így az önkormányzatokkal, a pénzügyi szektorral, a közlekedési iparág és építőipar szereplőivel. Politikailag Vitézy karaktere is eltér a másik két szereplőtől, róla lehet tudni leginkább, hogy rendelkezik életképes víziókkal, érzékelhető a missziós hajlama és az is kiderült korábbi szerepvállalásaiból, hogy egyáltalán nem riad meg a konfliktusoktól. 

 

Kármán András, a rendszer fiskális őre, vétójoggal

A pénzügyminiszter első látásra klasszikusabb szerepkört kap, mint a másik két szereplő. Az ő minisztériuma alá kerül:

• az adópolitika,
• az államháztartás,
• állami vagyon felügyelete,
• a nyugdíjrendszer,
• a lakáscélú támogatások,
• nemzetközi pénzügyi kapcsolatok,
• a szerencsejáték szabályozása,
• a közbeszerzések,
• a Nemzeti Statisztikai Hivatal.
  A pénzügyminiszter komoly fegyvert is kap a munkához, az egyike a négy vétójoggal rendelkező minisztereknek. A beruházási terveket, támogatási programokat és fejlesztési ambíciókat végső soron finanszírozni kell, a kassza kulcsa a pénzügyminiszter kezében van. Kármán András kezében összpontosul az államháztartás bevételi oldala, az állami vagyon, nála lesz a teljes pénzügyi kontroll. Figyelmet érdemel a lakáspolitika kettéválasztása, Vitézy kezeli a lakásfejlesztést és az urbanisztikát, míg Kármán a lakáscélú támogatásokat, ez okozhat majd konfliktusokat, ahogy a közbeszerzések is sokszoros egyeztetésen mennek majd át. 
   

A legfontosabb törésvonalak a kormány gazdasági miniszterei között 

Az új kormány munkaszervezésében a legfontosabb törésvonal várhatóan Vitézy Dávid és Kármán András között alakulhat ki. Vitézy hatalmas állami beruházási, lakásépítési és infrastruktúra-fejlesztési programokat felügyel majd, nagyszabású tervekkel és komoly választói elvárásokkal, miközben Kármán feladata a költségvetési hiány, az államadósság és az infláció kontroll alatt tartása lesz. 

Másrészt ha a közbeszerzési rendszer teljes kontrollja Kármán Andrásnál marad, akkor a fejlesztések végső pénzügyi kapuőre mégis a pénzügyi tárca lesz, ott kell mindig kopogtatni minden egyes forintért. 

Nem zárható ki, hogy kulturális és szemléleti feszültség alakulhat ki Vitézy Dávid és Kapitány István között is. Míg ugyanis Vitézy inkább vizionárius, urbanisztikai és hosszú távú stratégiai logikában gondolkodhat, addig Kapitány multinacionális menedzseri szemléletet képviselhet, erősen operatív és vállalatirányítási megközelítéssel. Kapitány tárcája ráadásul rendkívül széles, az energiától a turizmusig sok egymástól távoli területet fog össze, ami önmagában is koordinációs nehézségeket okozhat. 

Magyar Péter egy hárompólusú gazdaságirányítást hozott létre, a csúcsminisztérium helyett decentralizálták a feladatokat, több, kevésbé érthető átfedéssel. Az új struktúra alapján egyelőre nem látszik, hogy szándékosan hozott-e létre több egymást ellenőrző gazdasági hatalmi központot, vagy egyszerűen kompromisszum született a különböző politikai és szakmai csoportok között. A következő évek egyik legfontosabb kérdése az lehet, hogy ez a modell képes lesz-e a működéshez szükséges egyensúlyt megteremteni, a várhatóan begyűrűző globális gazdasági kihívásokkal megbirkózni, vagy éppen a belső rivalizálások és a vétók lassítják majd le a kormány gazdasági működését.