Magyar győzelem emlékére szólnak a harangok világszerte

A déli harangszó az egész világon elterjedt szokás a katolikus templomokban, az Úrangyala imádságra hívja a híveket. Az általános vélekedés szerint az 1456-os nándorfehérvári diadalra emlékeztet, ám egyes szakemberek szerint már korábban is elrendelték a déli harangszót. „Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk tizenegyedik, befejező részében erre emlékezünk. 

Érdekes szokások

• Nagypénteken és nagyszombaton nincs déli harangszó, mivel „a harangok Rómába mennek”.
• Az 1930-as években még élt az a népszokás, mely szerint a harangszó idejében szoptatták az újszülötteket.

„(…) Hogy az egész nép, fajra és nemre való tekintet nélkül, ezeknek az imáknak és búcsúknak részese lehessen, megparancsoljuk és elrendeljük, hogy az összes városok, területek és helyek minden egyes templomában a három órai és az esti ima között, tudniillik az esti imára való harangozás előtt, de legalább olyan tájban, egy vagy több zengő haranggal, hogy jól hallhatók legyenek, félórás időközönként háromszor harangozzanak minden egyes nap, ahogy az Angyali üdvözletre harangozni szokás, s akkor ki-ki az Úr imádságát (…) háromszor mondja el” – így szól a déli harangszót elrendelő pápai bulla, amelyet 1456. június 29-én bocsátott ki III. Calixtus pápa.

Az általános vélekedés szerint a nándorfehérvári diadal emlékére rendelték el a déli harangszót, ám az a kihirdetés után néhány héttel történt. A pápa célja vélhetően az volt, hogy így buzdítsa a híveket, imádkozzanak a keresztény fegyverek győzelméért. Így amikor a magyarok hatalmas győzelmet arattak, az augusztus 6-án kibocsátott újabb pápai bulla már valóban az ő tiszteletükre rendelte el a harangszót. A déli harangszó előbb Magyarországon vált szokássá, később innen terjedt Európába s a többi keresztény országra.


(A Mátyás-harang a kalotaszentkirályi templom kertjében)

A nándorfehérvári diadal a magyar–török háború egyik legjelentősebb eseménye, s a magyar történelem egyik legszebb napja. Hunyadi János Nándorfehérvár (ma Belgrád) alatt hatalmas győzelmet aratott II. Mehmed szultán több mint tízszeres túlerőben levő serege fölött. A szultán július 4-én vette ostrom alá a várat. Hunyadi július 14-én áttörte a török hajózárat a Dunán s csatlakozott a Szilágyi Mihály vezetése alatt álló várvédőkhöz.

Az egyesült magyar sereg július 22-én kitört a várból, s a Kapisztrán János vezetése alatt álló keresztes sereggel együtt vereséget mért a törökökre. A győzelem 70 évre visszavetette az Európát rettegésben tartó török terjeszkedést. Így méltán tekintjük a magyar történelem egyik legjelentősebb győzelmének.

(Forrás: Wikipédia, MNO)