Messivel célba érhet az albiceleste

Nem csupán a csoportgyőzelemre, de a végső sikerre is megvan minden esélye az argentin labdarúgó-válogatottnak a június 11-én kezdődő dél-afrikai világbajnokságon. Mai összeállításunkban a B csoport csapatait elemezzük, melyben a már említett Argentína mellett Nigéria, Dél-Korea és Görögország kapott helyet.

Argentína

Az a csapat, amelynek csatársorában akár Lionel Messi, Lisandro López, Carlos Tévez, Gonzalo Higuaín, Diego Milito, vagy éppen Martin Palermo is helyet kaphat (természetesen nem egyszerre), az joggal pályázhat a világbajnoki cím elnyerésére. Ez már eddig kétszer sikerült is az argentinoknak, először 1978-ban hazai közönség előtt, majd 1986-ban Mexikóban. Tehát mindkétszer az amerikai kontinensen. Utóbbi együttes csapatkapitánya az a Diego Armando Maradona volt, aki az albiceleste jelenlegi szövetségi kapitánya, s aki amondó, fiaival is képes meghódítani a földkerekséget.

Az argentin labdarúgás az utóbbi másfél évtizedben mindenestre nem kápráztatta el szurkolóit, hiszen az utánpótláskorú játékosokkal kivívott két olimpiai elsőség mellett, 1993 óta nem sikerült elhódítania a Copa América serlegét, s a mostani selejtezősorozatban is csak az utolsó pillanatokban tudta kivívni a továbbjutást, s végzett így a negyedik helyen a dél-amerikai zónában. Mindeközben Alfio Basile, majd a helyét átvevő Diego Maradona összesen 78 játékosnak szavazott bizalmat a selejtezőkben, ami abszolút rekord a vb-selejtezők történetében. Maradona egyébként sem volt szűkmarkú a válogatott mez kiosztásával, rövid regnálása alatt több mint száz labdarúgónak adott lehetőséget a bizonyításra, legtöbbjük az argentin ligából került ki. Miközben a várható világbajnoki keret hemzseg a légiósoktól…

A legutóbbi, Németország ellen 1-0-ra megnyert barátságos mérkőzésre utazó keretben csupán három otthon játszó futballista kapott meghívót, mindhárman eséllyel pályáznak a dél-afrikai utazásra is. A védő Otamendi (Vélez Sarsfield), valamint C. Rodríguez (Estudiantes) és a középpályán bevethető, rutinos Verón (szintén az egyetemistákat erősíti) mellett a veterán támadó, Martín Palermo is ott lehet a világbajnokságon. Juan Román Riquelme viszont biztosan kihagyja az eseményt, lévén kiváló formája ellenére sem tudta meggyőzni Maradonát arról, hogy helye lenne a csapatban.

Abban, amelyben így is rengeteg sztárjátékos foglalhat helyet, köztük a manapság földöntúli formában lévő Messi az etalon. Mellette Demichelis, Samuel, Di María, Mascherano, Pastore, Agüero, Higuaín, D. Milito és Tévez adhat majd formát az együttes játékának. Annak a játéknak, amely a selejtezőkben igencsak akadozott, s ezen az egykori klasszis sem tudott változtatni. Maradonával a csapat négy győzelmet és ugyanennyi vereséget számlált, köztük a történelmi 6-1-es zakót Bolíviában. Az utolsó mérkőzésen aztán Bolatti találatával mégiscsak sikerült kicsikarni az egyenes ági továbbjutást Uruguayban.

Az együttesbe jó néhány fiatal labdarúgó is beférhet, hiszen Romero kapus mellett Otamendi, Di María, Pastore, Agüero, Higuaín és Messi sem múlt még el 23 éves. S ha hiányozna olykor-olykor a rutin, akkor ott lesz Heinze (31), Samuel (32), Verón (35), Milito (30), vagy éppen Palermo (36), aki kihúzza a bajból a suhancokat.

A júniusi rajtig még két felkészülési mérkőzést vív majd Argentína, május 24-én Kanadát fogadja Buenos Airesben, majd Dubajban vendégszerepel, s mérkőzik meg a házigazda Egyesült Arab Emírségekkel.

Nigéria

A Szuper Sasok az 1994-es Afrika-kupa-diadal, valamint az azt követő világbajnoki szereplés óta keresik önmagukat, hiszen a 2002-es seregszemlén észrevehetetlenek maradtak, kiestek a csoportkörben, négy éve pedig el sem jutottak Németországba. S bár idén januárban bronzérmesek lettek a kontinenstornán, annak színvonala a közelébe sem érhetett a komoly nemzetközi mércének. Az Afrika-kupán elért harmadik hely nem is volt elegendő a nigériai szövetség vezetőinek, s Shaibu Amodu helyére új szakvezetőt kerestek. Az újságokban olvasni lehetett Roberto Mancini, Giovanni Trapattoni, Glenn Hoddle, valamint a Szenegállal 2002-ben csodát tévő Bruno Metsu nevét, végül a választás a svéd Lars Lagerbäckre esett, aki el is vállalta az afrikai ország labdarúgó-válogatottjának irányítását.

Lagerbäck előtt dolgozott már külföldi tréner a nigériai válogatott élén, a német Berti Vogtsnak azután kötöttek útilaput a talpára, hogy csapatával 2-1-re kikapott Ghánától az ANK 2008-as negyeddöntőjében. A svéd trénernek sem jut valószínűleg több bizalom majd, egy esetleges korai búcsú akár az elbocsátásával is járhat, de ezzel alighanem ő is teljesen tisztában van. Mindenesetre a csapat cseppet sem tűnik verhetetlennek: bár remek játékosok alkotják, együttesként nem igazán működnek.

Külön érdekesség, hogy a keret három kapusa az izraeli bajnokságban véd. Előttük a Marseille-jel a francia bajnoki címért harcban lévő Taiwo, a Boltonban játszó Shittu, valamint Apam (Nice) és Elderson (Rennes) tehet rendet. A középpályán szereplő Obi Mikel (Chelsea), Olofinjana (Hull City) és Etuhu (Fulham) az angol bajnokságban edződik, míg a csatársorban olyan kiváló labdarúgók kaphatnak szerepet, mint Kanu (Portsmouth), Obinna (Málaga), Obasi (Hoffenheim), Martins (Wolfsburg), vagy Aiyegbeni (Everton). Közülük utóbbi van talán a legjobb formában, míg Obasi a tavalyi év sikerei után visszaesni látszik a Bundesligában. Lagerbäck bízhat még Peter Odemwingie-ben is, aki a Lokomotív Moszkva szélvészgyors szélsője. Összességében azonban Nigéria csoportbéli továbbjutása kisebb meglepetés lenne.

Dél-Korea

Az ázsiai, s azon belül a koreai labdarúgás elképesztő fejlődésen ment keresztül az utóbbi néhány évtizedben. Hiszen az 1954-es svájci vb-n még a magyarok (9-0) és a törökök (7-0) által is tönkrevert piros mezes alakulat 1986-ban már megszorongatta a közvetlen élmezőnyhöz tartozó együtteseket is (Olaszország 3-2, Argentína 3-1), a 2002-es, részben hazai rendezésű seregszemlén pedig Guus Hiddink irányításával a negyedik helyig masírozott. Igaz, 2006-ban már a csoportkörben kénytelen volt búcsúzni, de a mostani selejtezőben mutatott eredményei azért bizalomgerjesztők (közben a csapat 2007-ben bronzérmes lett az Ázsia-kupán).

Az idei évben már hét felkészülési találkozót is játszott az immáron Hu Dzsung Mu vezette nemzeti csapat: Zambiától kikaptak 4-2-re, majd Finnországot (2-0), Lettországot (1-0) és Hongkongot (5-0) simán megverték, azonban váratlan vereséget szenvedtek Kínától (0-3), legutóbb pedig Japánt (3-1) és Elefántcsontpartot (2-0) is legyőzték. Szép kis eredménysor, s a hátra lévő időben még megmérkőznek Ecuador, Japán, Fehéroroszország és Spanyolország legjobbjaival is (az utóbbi két meccset Innsbruckban játsszák). Nem lehet azt mondani, hogy kijönnek a gyakorlatból, mire eljutnak Dél-Afrikába. A keretben szokás szerint több az otthon játszó labdarúgó, sőt – ahogy már említettük – most a szövetségi kapitány is dél-koreai. Előtte három holland dolgozott a válogatottnál, ám Jo Bonfrere, Dick Adovcaat és Pim Verbeek is idejekorán távozni kényszerült. Hu Dzsung Mu már idestova két és fél éve dolgozik a nemzeti csapattal, ám elmondása szerint a vb után biztosan távozik posztjáról.

A keretben van azért néhány idegenlégiós is, például a csatárból jobbhátvéddé lett Csa Du Ri (a korábbi koreai bálvány, Csa Bum Kum fia, Freiburg), valamint a Manchester Uniteddel várhatóan Premier League-érmet szerző Pak Dszi Szung, vagy éppen Li Csung Jong (Bolton) és Ki Szung Jong (Celtic). A Monacóban játszó Pak Csu Jung esélyei is élnek még a csapattagságra, de a 2002-es alakulatból ott lesz még Li Vun Dzse, Li Jung Pjo, Kim Nam Il, An Dzsung Hvan és Szeol Ki Hjon is a tornán.

A szövetség mindenesetre bőkezűen jutalmazná kedvenceit: ha továbblépnének a csoportból, 110 ezer, ha a negyeddöntőbe is eljutnának, 205 ezer euró ütné a markukat fejenként.

Görögország

Arisztotelész és Periklész késői leszármazottai eddig csupán egyetlenegyszer tudták megmutatni a világnak, hogy mire is képes labdarúgó-válogatottjuk. Az 1994-es bemutatkozás azonban nem sikerült túl fényesre, a csapat rúgott gól nélkül, 10 találattal a zsákjában már a csoportmérkőzések után kénytelen volt távozni az Egyesült Államokból. A tíz évvel későbbi Európa-bajnoki aranyérem derült égből villámcsapásként érte az európai drukkereket, de talán még magukat a görög játékosokat is. Egyedül csupán az elnyűhetetlen Otto Rehhagel bizonygatta saját maga és labdarúgói tudatos munkáját. Görögországban persze ezzel együtt istenként tisztelik Otto királyt, aki 2001 óta bitorolja a „nemzeti trónt”. Ilyen hosszú ideig csupán egyetlen ember ülhetett a válogatott kispadján, még az 1938-ban megválasztott Kosztasz Negrepontisz, aki 1951-ig át sem adta a helyét másnak.

Rehhagel a roppant erős hazai bázisra (Panathinaikosz, PAOK, Olympiakosz, AEK) is támaszkodhatott, no meg az Európában egyre inkább megbecsült légiósaira, akik közül Gekasz (Hertha BSC) még német gólkirály is volt, s Hariszteasz (Nürnberg), Szamarasz (Celtic) és Kirjakosz (Liverpool) is bejárta már a kontinens néhány bajnokságát. Mellettük olyan kiegészítő emberek alkothatják a csapatot, mint Morasz (Bologna), Ciolisz (Siena), Papasztatopulosz (Genoa), Pliacikasz (Schalke), vagy Amanatidisz (Frankfurt), akik hétről hétre a vén kontinens topbajnokságaiban edződnek. Hazai oldalról pedig ott van Szeitaridisz, Karagunisz, Kacuranisz és Szalpingidisz, vagy a Manchester United által is körüludvarolt Ninisz.

A görög csapat az európai selejtezőkben csoportmásodikként zárt, s az Ukrajna elleni pótselejtezőkön keresztül váltotta meg a dél-afrikai repülőjegyet.

Csoportmérkőzések

Június 12., 13.30, Port Elizabeth: Dél-Korea–Görögország

Június 12., 16.00, Johannesburg: Argentína–Nigéria

Június 17., 13.30, Johannesburg: Argentína–Dél-Korea

Június 17., 16.00, Bloemfontein: Görögország–Nigéria

Június 22., 20.30, Durban: Nigéria–Dél-Korea

Június 22., 20.30, Plokwane: Görögország–Argentína

MNO-tipp a csoport végeredményére

1. Argentína

2. Görögország

3. Dél-Korea

4. Nigéria