Seszták Ágnes: Mulatás Magyarhonban

Seszták Ágnes: Mi miért nem vagyunk jó kedélyűek és könnyedek, miért vagyunk nehézkesek és kedélytelenek? Pedig egy falusi lakodalomban azelőtt kirúgták a ház oldalát egymás megviccelésével, a vőfély rigmusaival, a cigányzenekar zseniális rögtönzéseivel, a menyasszonytánccal, a kontyolóval. Sőt, létezett a csigacsináló, ahol a lányok-asszonyok csigát sodortak a lakodalmi húsleveshez, a legények meg a lányokat mustrálgatták némi házibor mellett. Vagy az aratóbálok. Ma már senki nem görnyed kaszával a tűző napon, és nem eszik kaszáslevest szilkéből, de a községházán ott díszeleghetne a hatalmas búzakoszorú – valaki tán meg tudná kötni – Isten áldásával és nagy nyári aratóbállal. Vagy a szüret. Ami azelőtt nem arról szólt, hogy kommandósok helikopterről lesték az „alkalmi munkavállalókat” – a rokonságot – a tőkék közt, hanem a jókedv, az összetartozás és a közös munkálkodás összehozta emberekről. Legendás szüreti bálokról, ahol még a kutyák is mustot ittak.

(Magyar Nemzet, 2010. április 15.)