A szakma esélytelennek tartja az olaszokat a címvédésre

A labdarúgó-világbajnokság csoportjait bemutató sorozatunk következő részében az F jelű kvartett kerül terítékre, melyben a címvédő Olaszország mellett a mindenkire veszélyes, félelmetes csatársorral rendelkező Paraguay, valamint a nemzetközi színtéren tapasztalatlannak számító Új-Zéland és Szlovákia kapott besorolást. Elemzésünkből kiderül: a négy éve győztes olaszokat több korábbi futballsztár és edző sem tartja esélyesnek címe megvédésére.

Pintér Patrick

2010. 05. 22. 9:30

Olaszország

Ritkán szokták kifelejteni a világbajnoki címvédőt az adott torna előtt az esélyesek közül, most mégis ez a helyzet a Marcello Lippi vezette olaszokkal. Elvégre a nemzetközi sajtó sokkal inkább a brazilokban, a németekben, a hollandokban, az argentinokban vagy éppen az angolokban látja az idei megmérettetés potenciális győztesét, mintsem a négy éve nyertes itáliai hősökben. Nos ez cseppet sem Lippi mester hibája, hiszen a 2006-ban megkoronázott legnagyobb sztárok közül Del Piero már kiöregedett a csapatból, Totti hosszú sérülés után tért vissza, Nesta azóta szinte állandóan hasonló gondokkal küszködött, Toni egész évben alig játszott, Cassano pedig hiába vitte a hátán a Sampdoriát, Lippi a közvélemény nyomásának sem engedve, egyszerűen kihagyta a keretből. A rutinos játékosok közül azért Buffon, Cannavaro, Zambrotta, Gattuso, Camoranesi és Di Natale helyet kapott a bő listán, míg a fiatalok közül Criscito, Bocchetti, Bonucci és Rossi kaphat esélyt az utazásra.

Az „öregek” közül Buffon és Cannavaro valószínűleg le is mondja a válogatottságot a torna után, előbbi Angliában fejezné be pályafutását, utóbbi pedig már be is jelentette búcsúját. Nekik tehát ez lesz az utolsó esélyük valami nagyot alkotni, a többiek viszont égnek a vágytól, hogy fölkapaszkodjanak a futballhírességek színpadára. Ám a csapat közel sem működött olyan jól az elmúlt hónapokban, mint azt várták volna a szurkolók, a Kamerun elleni idénynyitón unalmas 0-0-t játszottak, igaz, lesz még idő felpörögni, hiszen Mexikóval és Svájccal is megmérkőznek még az afrikai kaland előtt.

A négyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok együttest a szakma sem sorolja az esélyesek közé, Beckenbauer szerint sehol sem lesznek, Ancelotti inkább az angolokra voksol, ellenben Capello, Anglia olasz szövetségi kapitánya éppen velük játszana a fináléban. Ez persze nem azt jelenti, hogy a legendás tréner döntőbe várná hazája legjobbjait, sokkal inkább gesztusként értékelhetjük ezen mondatát. Az olaszok ereje talán a rutinban rejlik, ez a védelemben adott, ám alig akad igazi befejező csatár a keretben, aki válogatott szinten is ontaná a gólokat.

A keretben helyett kapott csatárok közül Gilardino jutott eddig tíz fölé (16), a legutóbbi idény gólkirálya, Di Natale kilencnél jár, Iaquinta ötnél. De a középpályán sem futballozik olyan sztár, aki ebben be tudna segíteni, hiszen Pirlo és De Rossi a maga nyolc találatával ebben a csapatrészben is listavezető tud lenni. S bár a Konföderációs Kupán Giuseppe Rossi, a csapat egyetlen légiósa (a spanyol Villarrealban játszik) kiemelkedően játszott, hosszú távon még nem lehet megoldás.

Paraguay

Hasonló problémákkal aligha küzd majd Paraguay együttese, amelynek olyan kiemelkedő egyéniségek juthatnak szerephez csatársorában, mint Roque Santa Cruz (Manchester City), Nelson Valdez (Dortmund), Oscar Cardozo (Benfica) vagy éppen Lucas Barrios (Dortmund), akik már az anyatejjel szívták magukba a góllövés tudományát. Te jó ég, ki fog közülük kimaradni? Bár a paraguayiak szűkebb pátriájukban, azaz Dél-Amerikában nem emelkedtek ki gólérzékenységükkel a selejtezőkben, más futballkultúrából érkezett ellenfelek ellen azért beválhat a látványos, gólra törő játék. A védelem mindenesetre már bizonyított a kvalifikáció során, hiszen a brazil és az argentin válogatott sztárjai közül senki sem tudta bevenni a kapujukat.

Az argentin szövetségi kapitány, Gerardo Marino vezette piros-fehér-kékek mindenképpen esélyesek a továbbjutásra csoportjukból, főleg annak köszönhetően, hogy elegendő rutinnal bírnak a többiekkel szemben a nagy világversenyek tekintetében. Paraguay ugyanis 1998 óta megszakítás nélkül tagja a vb 32-es mezőnyének, legutóbbi négy próbálkozásából (1986, 1998, 2002, 2006) pedig háromszor sikerült is továbblépnie kvartettjéből. Marino szerencséjére vannak kellő tapasztalattal rendelkező játékosok a keretben, így Bonet, Caniza, vagy éppen Cáceres, miközben a bevezetőben említett labdarúgókon kívül akad még jó pár, Európában futballozó is. A kapus Villar a spanyol első ligából nemrégiben kiesett Valladolid hálóőre, Da Silva és Riveros a Premier League-es Sunderland alkalmazottja, míg Alcaraz ugyanitt a Wigant erősíti, Santana tavaly bajnok lett a Wolfsburggal, Barreto pedig az olasz A-ligától búcsúzó Atalantában játszik.

A keret egyetlen jelentős hiányzója Salvador Cabanas lesz, akit januárban fejbelőttek, ám hihetetlen szerencséjére életben maradt, felébredt a kómából, s most már lábadozik. A csapat nélküle is elszántan készül a világbajnokságra, legutóbb Santa Cruz büntetőjével 1-0-ra legyőzték a szintén vb-résztvevő Észak-Koreát, míg Elefántcsontparttal és Görögországgal még a nagy torna előtt találkoznak.

Új-Zéland

A csoport másik két csapata közül az óceániai gárdának van a legkevesebb esélye a továbbjutásra, egészen pontosan szinte semennyi, hiszen ellenfelei annyival jobbak, hogy akár félgőzzel is legyőzhetik őket. A „kivik” történetük során eddig egyetlenegyszer tudták kvalifikálni magukat világbajnokságra, még 1982-ben, ahonnan három vereséggel és 2-12-es gólaránnyal voltak kénytelenek hazakullogni. Most is csak azért nyílt meg az út előttük Dél-Afrikába, mert térségbeli legnagyobb riválisuk, Ausztrália átjelentkezett az ázsiai szövetséghez, így a Fidzsi-szigetek, Vanuatu és Új-Kaledónia, no meg a pótselejtezők örök vesztese, Bahrein testén át könnyebb volt eljutni a vb-re. Az unalomba fulladt ráadásmérkőzéseken egyetlen gól született, ezt az a Rory Fallon lőtte, akinek édesapja korábban irányította már a válogatottat.

Az új-zélandi csapat a tavalyi Konföderációs Kupán is gyengén teljesített, 5-0-ra kikapott a spanyoloktól, 2-0-ra a házigazda Dél-Afrikától, míg Irakkal 0-0-s döntetlent játszott, így rúgott gól nélkül, csoportutolsóként búcsúzott. Ricki Herbert (játékosként ott volt a '82-es vb-n) tanítványai mindenesetre igyekeznek felkészülni a riválisok ellen, Mexikóval már játszottak is felkészülési mérkőzést, kikaptak 2-0-ra, de a torna kezdetéig pályára lépnek még Ausztrália, Szerbia, Szlovénia és Chile ellen is.

A keretben akadnak azért Európában futballozó játékosok, így a leghíresebb Ryan Nelsen, aki jelenleg a Blackburn játékosa, míg a védő Smith (Ipswich), valamint a támadó Killen (Middlesbrough), Wood (West Bromwich) és Fallon (Plymouth) az angol másodosztályban pallérozódik. Rajtuk kívül a korábban évekig Hollandiában légióskodó Vicelich, Lochhead, Elliott és Smeltz számít a csapat húzóemberének. Vicelich 65 pályára lépéssel vezeti a válogatott örökranglistáját, Smeltz 15 találatával hatodik a góllövők között.

Szlovákia

Északi szomszédunk a rendszerváltás utáni szétválást követően először jutott ki jelentősebb futballeseményre, így legalább olyan tapasztalatlannak számítanak a nemzetközi színtéren, mint Új-Zéland. S ez még akkor is igaz, ha a Dél-Afrikába vezető út közel sem volt annyira sétagalopp, hiszen többek között Szlovéniát, Csehországot és Lengyelországot is meg kellett előznie a csapatnak ahhoz, hogy csoportelsőként, egyenes ágon szerezzen jogot a nyári fellépésre.

Az 1990-es olaszországi világbajnokságon még játékosként járt Vladimir Weiss együttese azonban dacolva a kétkedőkkel bebizonyította, hogy fiatal csapattal is képes lesz lekörözni kelet-európai riválisait. Főleg a csehek elleni presztízscsata számított különlegesnek az út során. A szlovákok végül Lengyelországban, az utolsó csoportmérkőzésen harcolták ki a részvételt, mégpedig igencsak zord időjárási körülmények között, hóban. Weiss csapatát zömmel fiatal labdarúgók alkotják, a bővebb keretben csupán öt, 30 évnél idősebb játékos szerepel, közülük Miroslav Karhan a maga 96 válogatottságával csúcstartónak számít. Mellette a Cesenát erősítő Petrás, a sokat megélt Kozák és Strba, valamint Jakubko lépte már túl az említett határt.

De a fiatalok is már egész szép karriert jártak be Európában, elég csak a Napoli vezéregyéniségére, Hamsíkra, vagy a Liverpoolban edződő Skrtelre, a Chelsea-ben játszó Stochra, a szövetségi kapitány fiára, a Boltonban futballozó Vladimir Weissre, vagy éppen a góllövésért felelős, Bundesliga-menő Sestákra (Bochum) és Jendrisekre (Schalke) gondolnunk. De Marek Cech (West Bromwich) és Svento (Salzburg) neve is ismerősen csenghet a futballkedvelőknek. Saláta Kornél személyében pedig egy magyar származású játékos is akad a kiválasztottak között. A néhány éve még a Nürnbergben együtt játszó Vittek, Mintál kettősből csupán előbbi kapott behívót, a néhány éve csak vergődő Mintál – hiába rendelkezik egészen kivételes mutatóval válogatott mezben (45/14) – már könnyűnek találtatott Weiss rostáján.