Extrém időjárás, katasztrófák: szokjunk hozzá?

Lehetetlen nem tudomást venni a klímaváltozásról. Az időjárás Magyarországon szomorú rekordokat állított föl, a lezúduló csapadék emberi életek ezreit tette tönkre. A világvége ugyan még nem jön el, ugyanakkor veszélyt jelent a légkörbe jutó hatalmas mennyiségű üvegházhatású gáz, s ennek nyomán a hőmérséklet-emelkedés. Hetesi Zsolt és Mika János kutatók az MNO-nak az erdőtelepítés fontosságára és a hőmérséklet emelkedésének a veszélyeire hívták föl a figyelmet. Úgy tűnik: a szélsőséges időjárás hazánkat sem kerüli el.

Cudar hetek vannak mögöttünk, a még az öregek által is döbbenetesnek ítélt és soha sem látott viharoknak súlyos milliárdokban mérhető az eredménye. Szinte az egész országot sújtotta az árvíz, különösen a borsodi térség szenvedte meg a természet haragját. Mezőgazdasági területeket öntött el a belvíz, a föld már nem képes elvezetni a csapadékot. De hogyan is tudná: szinte pillanatok alatt hullik annyi eső, ami akár több nap alatt esett még a régi szép időkben. Mindezt tetézi, hogy a félelmetes viharok egyik percről a másikra csapnak le, hihetetlen erejű és pusztító szelekkel. Folytathatnánk: jégeső, heves záporok, zivatarok, az átlagosnál alacsonyabb hőmérséklet. Ez persze nemcsak a mezőgazdaságot, hanem a folyók partján vagy térségéből élő sok honfitársunkat is tönkreteszi, hiszen számos esetben egy élet munkája vész el.

Az MNO Mika János éghajlatkutatót, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársát és Hetesi Zsolt fizikust, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport kutatóját faggatta az okokról és arról, mire számíthatunk az elkövetkezendő években, évtizedekben az éghajlatváltozás és az időjárás tekintetében.

Az idei év első felében számos rekordot megdöntött az időjárás. Nem kell hosszú távon ennyire extrémre készülni, de egyes szélsőségek gyakoribbá és erőteljesebbé válására lehet számítani – fogalmazott Mika János az MNO szélsőséges időjárással kapcsolatban feltett kérdései kapcsán. A szakember úgy véli, hogy a klímaváltozás akkor is itt van velünk, ha az elmúlt hónapokban tapasztaltak nem mindegyike illeszkedik a mérések és a modellszámítások trendjébe. Mika hozzátette: a csapadék mennyisége tekintetében rekordot hozott eddig a teljes 2010-es év, de – hogy megnyugtassa a mezőgazdaságban dolgozókat és az árvíz sújtotta területen élőket, elmondta – ebből és a változás trendjéből sem következik, hogy az elkövetkező pár év időjárása is hasonló lesz.

Erdő kellene és kevesebb gáz

Akár az ember okozza, akár nem, az biztos, hogy az éghajlat változásban van. Nem lehet tudni, hogy mikor áll be egy egyensúlyi helyzet, illetve az is kérdéses, hogy a változások milyen sebességgel mennek végbe. Hetesi Zsolt, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport kutatója két kiváltó okot említ meg. Elsőként a mérsékelt égövi élőrendszer pusztulásáról szól. Magyarország erdőségének nagysága a honfoglalás idejében 60-80 százalék lehetett tájegységtől függően, míg manapság 21 százalékról beszélnek. A szakember szavai szerint ennek egy része ültetvény, amelynek az ökológiai szolgáltatás szempontjából az erdőével éppen ellentétes a hatása. Igazi, természetközeli erdőségekre lenne szükség, ami lényegében mind Magyarországon, de lassan egész Európából eltűnik – nyomatékosította Hetesi, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy az erdő képes szabályozni a vizet. Árvíz idején „felszívja”, míg vízhiány esetében „kiszivárogtatja” magából a vizet. Az erdőnek a folyók járására, a „vízjátékra” is kiegyenlítő hatása van, tehát árvizek idején nagy szerepe van az erdőknek – teszi hozzá a fizikus.

A másik légkört befolyásoló tényező az, hogy „egy instabil rendszerbe további instabilitást okozó gázokat pumpálunk egyre növekvő sebességgel”. A légkör hőmérséklete gyorsabban nő, mint az óceánoké, mert eltérő a víz és a levegő hőkapacitása, s „nő a kettő közötti hőmérséklet-különbség”. A hőmérséklet-különbség növekedése pedig a szélsőséges időjárás esélyét is növeli.

Május: a ciklonok hónapja

Május egyébként minden tekintetben rekordnak számít: országosan csaknem a háromszorosa, egyes területeken csaknem az ötszöröse hullott a sokévi átlagnak – ismertette az adatokat Mika. Az okokat boncolgatva az éghajlatkutató úgy vélekedett: a lassú klímaváltozás mellett valószínűleg az idei izlandi vulkánkitörés is érezteti a hatását. „Ennek köszönhetően északon kevésbé melegedett az óceán, ezért kicsit nagyobb hőmérséklet-különbség alakult ki az Egyenlítő és a pólus között, ez pedig kedvez a ciklonképződésnek – noha ennek hatását még vizsgálják a kutatók.”

A légkört egy kicsit nehezebb modellezni, mint egy guruló golyót

A légkör nem egy lineáris rendszer, nem lehet úgy modellezni, mint például egy rugóra akasztott testet – fogalmaz Hetesi Zsolt arra a kérdésünkre, hogy vajon pontosan kiszámítható-e, milyen légköri változások milyen időjárási jelenségeket hoznak magukkal. A kutató szavai szerint ez egy kaotikus rendszer, amelyben a kezdeti feltételek mellett bekövetkező kis változások később igen nagy változásokat idézhetnek elő magában a rendszerben ahhoz képest, „amit előre jeleztünk”. Minél előrébb megyünk az időben, az eltérések annál nagyobbak lesznek, a kaotikus rendszernek éppen az a tulajdonsága, hogy kiszámíthatatlan – teszi hozzá Hetesi.

Ha meglennének az erdők, s így az általuk biztosított hőmérséklet-stabilizáció, akkor nem lenne ilyen nagy a baj – mondta Hetesi Zsolt arra a kérdésünkre, hogy a Magyarországon, vagy a Kárpát-medencében mire is kell készülni az elkövetkező időszakban. A kérdés szerinte az, hogy a „medence” mitől tud megóvni minket, „ám az elmúlt rövid időszak ciklonjaitól biztosan nem”.

Az Alföld vízmennyiségének csökkenése nem az éghajlatváltozás „ajándéka”, azt az elmúlt háromszáz év direkt emberi tevékenysége okozza. Hetesi felhívta a figyelmet: kivágták az ártéri erdőségeket, amelyek meg tudták fogni a vizet, majd elmocsarasodott az ott lévő ártér, amit később pedig lecsapoltak. Jelenleg egykori tó- és folyómedrekben is folyik a gazdálkodás, ha épp nem állnak víz alatt – teszi hozzá. Ha a jövőben is „csatornaként működnek majd a folyók árvíz idején”, akkor nincs sok esély a helyzet javulására. Hetesi Zsolt szerint vissza kellene engedni a folyókat, amelyek mellé természetszerű erdők kellenek, amik megtartják a vizet. A vízkörzés segítségével pedig kialakulhatna az Alföldnek a szabályozások és erdőirtások előtti éghajlata. Ugyanakkor a legnagyobb veszély a Homokhátságot fenyegeti, s úgy néz ki, hogy a folyamat visszafordíthatatlan – állítja Hetesi Zsolt. Szerinte ezt a problémát nem tudja megoldani a Duna–Tisza-csatorna sem.

Itt a világvége?

Az amerikai sikerfilmek jégkorszakkal, perzselő meleggel és pusztító viharokkal riogatják a nézőket. Mika úgy véli, a legjobb nem elhinni a látottakat, ugyanakkor érdemes elgondolkodni rajtuk. „Most is jégkorszakban élünk például. Jégkorszaknak ugyanis azt az időszakot hívják, amikor a Föld egy részén egész éven át jeges a terület, ilyen például az Antarktisz.”

A hosszú távú trendeket és következményeket fejtegetve kiderült: az elkövetkezendő 30-50 évben nem kell eljegesedésre, hirtelen elsivatagosodásra számítani, ugyanakkor komoly veszélyekre hívta fel az éghajlatkutató a figyelmet. Az egyik ilyen, hogy – bár ez évtizedes tendencia, érdemes rá odafigyelni – a szakértők számításai szerint a növények tenyészidőszakában egyre kevesebb csapadék fog esni, ráadásul annak eloszlása sem lesz megfelelő. „Noha ritkábban lesz csapadékos az időjárás, ha esni fog, akkor az a mainál intenzívebb lesz. Lesznek olyan időszakok, amikor a kiszáradás fenyeget, de lesznek olyanok, amelyekben gyakorta bőrig áznak az emberek” – ismertette a hosszú távú veszélyeket Mika, aki kihangsúlyozta: talán ennél is nagyobb problémát fog okozni a fokozatos hőmérséklet-emelkedés.

Háromszáz év

„Amennyiben nem változtat az emberiség a szén-dioxid-kibocsátás növekedési ütemén, akkor várhatóan 50 év alatt mintegy 1,5 Celsius-fokkal lesz melegebb. Emiatt 2015–2020-ra el kell érni, hogy csökkenjen az üvegházhatású gázok kibocsátása, mert azt semmiképp sem szabad megengedni, hogy 3 Celsius-fokkal melegebb legyen a Földön” – mondta Mika, aki a „miértekre” kifejtette: azok a jégtömbök, amelyek nem úsznak, hanem az Antarktisz nyugati szektorában „ülnek” a Föld talapzatán, elolvadásuk esetén növelik a tengervíz szintjét. Ha például a Nyugat-Antarktisz jege megolvad, az 5 méteres tengerszint-emelkedést is hozhat, de Grönland területének a jege 7 méternyi többletvizet tartalmaz, ha azt az összes óceánra elosztjuk.

Ha az emberiség az 1-2 fokos felmelegedést tartani tudja, ezek a jégtakarók 300 év alatt akkor is elolvadnának. Éppen ezért a melegedést nemcsak nagyon gyorsan meg kell fékezni, de még a 300 év letelte előtt vissza is kell hűteni a Földet a mai állapotra ahhoz, hogy elkerüljük ezt a melegedést – magyarázta Mika.

Elbúcsúzhatunk a tavasztól?

Az évszakok „eltűnése” kapcsán a szakértő elmondta: valószínűleg a nagyon meleg időszakok kicsit hosszabbak lesznek, a telek pedig enyhébbek. „Mindez azonban évtizedekre vonatkozó tendencia” – vélekedett Mika, aki hozzátette: az évszakok úgynevezett „eltolódása” pár napos, maximum egyhetes lehet majd. A szakértő szerint a legfontosabb, hogy megtanuljuk: amit eddig extrém időjárásnak hittünk, az a jövőben akár mindennapos jelenséggé válhat.