Körmendy Zsuzsanna: A lélekhalász

Körmendy Zsuzsanna: A férfi nem válaszolt. A Lélek fölkelt mellőle, és ugyanolyan könnyű lépésekkel, ahogyan jött, eltávolodott. „Hova mész? – kérdezte a férfi. – Olyan jót beszélgettünk! Legalább azt mondd meg, mielőtt eltűnsz, hogy mivel bántottalak meg?” A Lélek ment föl a töltésre, nem nézett vissza, úgy mondta: „Menj vissza a halaidhoz! Várnak rád. Tőled függ, lesz-e belőlük elegáns éttermekben vacsora”. „Nem mondtam semmit, ami miatt el kellene menned! Tudod, ki vagyok én? Ha tudnád, itt maradtál volna! Én vagyok a lélekhalász! Te meg be sem mutatkoztál!” A halk nevetés már a töltés másik oldaláról hallatszott. Agresszív vonatzakatolás vágta ketté a tájat. A férfi soha még így nem várta, hogy eltűnjön látóköréből az utolsó vagon is. Végre körülnézhetett, de már üres volt a táj. „Sehol egy lélek” – dünnyögte, és visszament a műanyag vödreihez.

A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.