A homo kadaricusok köszönik, jól vannak

Él még a „homo kadaricus” embertípusa, s az amúgy is értékevesztett magyar társadalmat a korábbinál is rosszabb helyzetbe hozta az elmúlt évek „fejétől bűzlik a hal”-típusú, az élet minden szegmensét mérgező létmódja. Nevelő iskolával, a társkapcsolati készségek fejlesztésével is generációs munka áll a társadalom előtt; segíteni képes társadalmi hálóra van szükség. Talán vége lesz a véleményterrornak is.

Lippai Roland
2010. 07. 04. 10:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Válságban van a mai ember, elveszítette értékgyökereit, a sokat emlegetett gazdasági válság, illetve a szociális marginalizáció is ide vezethető vissza. Farkas Péter szerint „vissza kellene térni a transzcendens és spirituális értékekhez”, ezek nélkül már az egészség megőrzése is nehezebb. A magyar humán tőke válságának bizonyítéka pedig az egyre nagyobb méreteket öltő korrupció vagy éppen a diákok által bántalmazott tanárok esete is. E destruktív állapotnak a szociológus szerint egyrészt oka a 70-es, 80-as évekből itt ragadt „homo kadaricus” embertípus, amelynek individualizmusa már az akkori kutatások szerint is meghaladta az amerikai társadalom individualizmusának szintjét. Ezt növelte a rendszerváltás után felerősödő értékvesztés.

Súlyos állapotnak nevezte azt is, hogy „ma már a közszereplők sem élnek pozitív példákkal”. Offshore-lovagok, önmaguknak kaparó, az értékeket elvető emberek világát éljük – teszi hozzá az egyetemi tanár. E folyamat káros eredményét már a kutatások is igazolják, „manapság 12 ezerrel több középkorú férfi hal meg évente, mint 1970-ben”, a depressziós emberek aránya is eléri a 20 százalékot. S itt van a megállíthatatlannak tűnő népességfogyás problémája is.

A finnek nem csak a Nokiához értenek

A Finnországban működtetett rendszer bizonyult eddig a világon a leghatékonyabbnak, aminek a leglényegesebb eleme az volt, hogy egy népegészségügyi programon keresztül a társadalmi tőkét erősítették meg – fogalmazott Kopp Mária professzor asszony az MNO azon kérdésére, hogy vajon hogyan lehetne újra beindítani az utóbbi években leállt „társadalmi motorokat”. A finnek a legkisebb falutól minden városig igyekeztek egy olyan hálót kiépíteni, amelyik „odafigyel azokra, akik kezdenek lecsúszni” a társadalmi lejtőn. Magyarországon is arra lenne szükség, hogy ilyen a társadalmi- és humán tőkét megerősítő hálózat épüljön ki. Ebbe be lehetne vonni az egyházakat, az önkormányzatokat, iskolákat és az egészségügyet is – sorolja a professzor asszony.

A legkritikusabb helyzetben a leszakadó rétegek vannak, s „különösen fontos lenne az ő helyzetükön változtatni”, be kell őket vonni az úgymond normális élet vérkeringésébe. A Népesedési Kerekasztal is megfogalmazta azt a javaslatát, hogy a különböző otthoni ellátási formákat tegyék legálissá – hívja fel a figyelmet Kopp Mária, s mint hozzáteszi, „ezekhez a munkákhoz nem szükséges rendkívül magas iskolai végzettség sem”.

Kopp Mária különösen veszélyesnek nevezte, hogy ez a fajta reménytelenség, szegénység s az ezzel járó „leszakadás minden kutatás szerint újratermelődik”. Nagyon nagy energiát kellene belefektetni abba, hogy a rossz helyzetben lévő fiatalok segítséget kapjanak saját értékeik és képességeik megtalálásában. Szinte egyáltalán nem létezik a társadalmi tőke, csupán szólamok szintjén került elő – mondta Kopp Mária felvetésünkre, hogy egyáltalán van-e mit újraindítani. A helyzet pedig egyre romlott, s ez az egész ország számára jelent súlyos társadalmi és gazdasági problémát.

Eszköz a nevelő iskola is

Az ország új vezetőinek saját életükkel kell demonstrálniuk azt, hogy magyarnak lenni egy büszke állapot, a többgyerekes család pedig érték – állítja Farkas Péter. Szerinte meg kell mutatni, hogy „a politikát tiszta kézzel is lehet művelni”. Emellett egy hosszabb távú, nemzedékekre szóló programra is szükség van a talpra álláshoz. Ennek része kell legyen a nemzeti és a családi éltre való nevelés éppúgy, mint a „kötelező etika vagy a fakultatív hitoktatás is”. Csak a nevelő iskola és a jó példamutatás legjobb esetben is egy nemzedéken belül az ellenszere a gyurcsanyizmusnak is nevezhető értékválságnak – jelentette ki Farkas. Remélhetőleg a nagy arányú választási siker igazolja azt is, hogy a megmondó embereknek, a politikailag korrekt beszédet követelő véleményterror vezéreknek az ideje lejárt. Már csak egy nemzeti egyesítésre épülő politika kaphat esélyt – nyomatékosította Farkas.

Farkas nem véletlenül emeli ki az iskola szerepét. Köztudott: a családon kívül az iskola még az az egyik fontos terep, ahol a gyerek elsajátíthatja a társadalmi normákat. Vagyis: jogok és kötelezettségek kettőssége határozza meg az életünket. Az elmúlt évek munkája nyomán a „nekem jogom van mindenhez” attitűd uralkodott el, mindenki követelződik, de semmilyen teljesítményt „nem ad, nem akar leadni”. Sőt, odáig fajult a dolog, hogy a tanárok egy része rettegve jár a munkahelyére, mivel a „gyerekek” már nem csak egymást verik (ami szintén súlyos probléma) hanem őket is. Vagy ha nem ők, akkor a szüleik. Az úgynevezett gyurcsanyizmus pedig a különböző napszakokban történő hazudozással, mellébeszéléssel ártott a társadalomnak, mutatta meg azt, hogy így is lehet élni, ráadásul követkemények nélkül. „Ha neki lehet, nekem is”. A véleményterror vezérei meg abban segítettek, hogy e súlyos problémákat ki se lehessen mondani. E politikailag korrektnek nevezett beszéd miatt olyan a társadalom – kis túlzással – mint egy kukta, amiben forr a víz, de le van szorítva a tetje.

Sok a segítőkész ember

A társadalmi összefogás nem szabályozható törvényekkel, ugyanakkor egy rossz anyagi vagy lelkiállapotban lévő embert – vagy társadalmi rétegeket – igen nehéz lehet cselekvésre ösztönözni. Kopp Mária e felvetésünkre elmondta: Szolnokon indult egy program 2005-ben, ahol megkeresték a különböző területeken dolgozó segítő embereket. „Nekik szerveztünk kurzust, aminek segítségével hatékonyabban ismerték fel azokat az embereket, akik krízishelyzetben vannak”. A program két éve alatt felére csökkent az öngyilkosságok aránya – hívja fel a figyelmet a professzor asszony. Ilyen program indul majd Miskolcon is. Sok a segítőkész ember, akiknek „az energiáit össze kell fogni, meg kell szervezni”. Ha ezek a segítő szolgálatok tudnak egymásról és összekapcsolódnak, már ez önmagában rendkívül sokat jelent – állítja Kopp Mária.

A professzor asszony szerint amit még fejleszteni kellene, „azok a lelki- és társkapcsolati készségek, amelyek segítenek megbirkózni a problémákkal, a stresszhelyzetekkel, a konfliktusokkal”. A gyerekek és a fiatalok megdöbbentő módon pont ezeket a készségeket nem tanulják, ezért hamarosan elindul majd egy program e tevékenység összefogására. Több ilyen műhely is van már az országban – teszi hozzá Kopp Mária. Önmagában a konfliktusok kezelése és megbeszélése is nagy segítség a gyerekeknek, de a felnőtteknek is.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.