Belgium az Európai Unió új elnöke, majd hazánk következik

Belgium veszi át csütörtökön Spanyolországtól fél évre az EU soros elnöki tisztségét, hogy aztán az év fordulóján Magyarországnak adja azt tovább.

Uniós politikusok, diplomaták és elemzők többnyire szerénynek értékelik a spanyol elnökség teljesítményét. Madrid nem igazán tudott „szárnyakat adni az uniónak”, bár az adott feltételek között ezt nem is nagyon lehetett remélni – mondják.

A spanyol elnökséggel kezdődött az új, „lisszaboni szerződés szerinti” időszámítás. A tagállami csúcsvezetők testületét jelentő Európai Tanácsnak immár egyszemélyi elnöke is van, Herman Van Rompuy volt belga miniszterelnök, aki hatalmas energiával igyekezett mozgásteret kiharcolni magának.

A „gazdasági kormányzás” forszírozását illetően lényegében kivette a kezdeményezést a spanyolok kezéből, akik már csak azért is kénytelenek voltak engedni, mert nemzetgazdaságuk nem tartozik a válságot „tulajdonképpen egész jól” átvészelő gazdaságok közé. Épp ellenkezőleg: a görög hitelválság kirobbanása óta mást sem hallani, mint aggódó hangokat, hogy esetleg a spanyolok is segítségre szorulhatnak. Ezen aggodalmakat mindeddig sikerült visszafogni a határozott hangú cáfolatokkal, de tény, hogy a spanyolok nem tudtak vezérszerepet játszani a „hogyan húzzuk ki Európát a válság sarából” projektben.

A spanyolokat követő belgáknak eszük ágában sem lesz rivalizálni Van Rompuyjel. Ellenkezőleg: előre jelezték, hogy lehetőséget kívánnak adni az Európai Tanács elnökének elképzelései kibontakoztatásához, segíteni akarják az új, még helyét kereső funkció intézményes beágyazódását. Ha minden jól megy, ez a beágyazódás a belga elnökség végére, a magyar elnökség kezdetére lényegében már meg is történik.

(MTI)