„Ha igent mondanánk, egyszer csak kiürülne a British Museum” – mondta az egyik indiai televíziós csatornának adott interjújában a miniszterelnök. „Attól tartok, csalódást kell okoznom a nézőknek, a gyémánt marad, ahol van” – jegyezte meg. Az „ahol van” a londoni Towert jelöli. A gyémánt – II. Erzsébet királynő néhai édesanyjának, az anyakirálynénak a koronáját díszítve – a koronaékszerek között pihen. Értékét megbecsülni sem lehet, soha nem is próbálták, biztosítást sem kötöttek rá.
Az indiai-brit kapcsolatok szempontjából nagy jelentőséggel bíró látogatás előtt Keith Vaz indiai származású munkáspárti brit parlamenti képviselő felvetette, itt az ideje, hogy Nagy-Britannia a gyarmatosító múltjától végleg elszakadva, a „vezeklés” jegyében visszaszolgáltassa a gyémántot.
Nem ez az első alkalom, hogy a Koh-i-Noor sorsa felett vitáznak, 1976-ban Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök követelte országának a drágakövet. A kérést azonban hamar lesöpörték az asztalról. A gyémánt a híres drágakövek között is kiemelkedő helyet foglal el. Pontos kora nem ismert, írásos emlékekben először 1526-ban tettek róla említést. Akkor a nagymogul dinasztia alapítójának, Babúrnak a birtokában volt, de már azokban az időkben is 300 éves lehetett.
A Koh-i-Noor 105 karátos, számos uralkodó és vezér kezén megfordult a mai Afganisztán, Pakisztán és India területén. Angliába 1850-ben érkezett, Viktória királynőnek Dulep Szingh, a szikh királyság örököse „mutatta be”.
(bumm.sk)
Laszlo Dornfeld: Digital Civic Circles Campaign Trail Is a Major Success















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!