Fantasztikus: közös nyelvet beszélnek a különböző fajú delfinek

Dohányfüst a fulladozó tengerésznek, terpentin a bélgiliszta ellen és rengeteg alkohol – ezek voltak a Királyi Haditengerészet kötelékében dolgozó orvosok gyakran használt gyógymódjai a XIX. században – írja a The Times. A brit levéltár (National Archives) 1000 haditengerészeti orvos naplóját osztotta meg a nagyközönséggel. Közös nyelvet beszélnek a különböző fajú delfinek, ha találkoznak – írja a BBC egy nemrégiben közzétett kutatás eredményére hivatkozva.

Kovács N. László
2010. 09. 30. 17:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

The Times (thetimes.co.uk)

Dohányfüst a fulladozó tengerésznek, terpentin a bélgiliszta ellen és rengeteg alkohol – ezek voltak a Királyi Haditengerészet kötelékében dolgozó orvosok gyakran használt gyógymódjai a XIX. században. A brit levéltár 1000 haditengerészeti orvos naplóját osztotta meg a nagyközönséggel.

Az írások rengeteg különleges jelenetről számolnak be: lázadások, részegség, tengeri harcok elevenednek meg a tengerészorvosok sorait olvasva. A legérdekesebbek azonban kétségkívül a naplóírók mesterségébe vágó részletek, amelyekből kiderül, milyen borzalmas betegségek fertőzték a XVIII–XIX. század tengerjáróit, ahogy az is, milyen különös módszereket vetettek be az életükért aggódó hajóorvosok.

Ben Lara, az 1802-ben tengerre bocsátott HMS Princess Royal orvosa arról számol be, hogyan mentette meg egy vízbe esett tengerész életét dohányfüsttel. James Calloway 12 percen át fuldoklott a jeges csatornában, ráadásul a segítségére siető hajó is átment rajta. Nem csoda hát, hogy amikor végül kihúzták, „holttesthez volt hasonlatos”. Lara azonnal megszáríttatta a tengerészt, majd gyapjúba tekert ónlemezekkel igyekezett melegíteni a testét, Calloway állapota azonban nem javult. Ekkor került elő a pipa. „Dohányfüstöt juttattam a tüdőbe egy egyszerű pipa csutkáján keresztül – írta Lara. – A kihúzást követő háromnegyed órán belül a páciens szíve különös dobogásba kezdett. Tíz perccel ezután óriási sóhajt hallatott, majd becsukta a száját. Négy órán belül magához tért.”

A hasonló sorsot elszenvedő James Farley nem volt ilyen szerencsés: a HMS Garnet matrózát nem sikerült feléleszteni, pedig Belgrave Ninnis, a hajóorvos mindent megpróbált. „Brandyt fecskendeztünk a rektumba és az epigastriumba, majd brandyvel és ammóniával nedvesítettük a száját” – írja. Farley perceken belül elhalálozott.

Az 1800-ban vízre bocsátott HMS Arab orvosa is az alkoholra esküdött, Thomas Sappen azonban nagyobb sikerrel alkalmazta a rumot, mint kollégája a brandyt. A pók- és skorpiócsípés helyén alkalmazott szesz szinte minden esetben elérte a kívánt eredményt.

A legszívbemarkolóbb eset talán a 12 éves Ellen McCarthyé, akit szalagférgek fertőztek meg a Corkból Quebecbe tartó úton. „A beteg édesanyja 2,2 méteres férget hozott nekem, melyet a kis Ellen aznap reggel hányt ki” – írja Mr. Power. A hajóorvos, hogy az élősködők kikerülését gyorsítsa, kalamin- és terpentinkúrát írt elő a gyermeknek (ma mindkét anyag lenyelését súlyosan veszélyesnek tartják). Ellen azonban túlélte a kezelést és a fertőzést is, így Power büszkén jegyezte fel, a terpentin „az egyik leghatékonyabb féregűző”.

Mark Porter, a Times által megkérdezett háziorvos szerint a naplókból egy dolog bizonyosan leszűrhető: az ellenséget leszámítva a hajóorvos praktikái jelentették a legnagyobb veszélyt a legénységre nézve. „Ma a külsőleg alkalmazott alkoholon kívül egyik gyógymódot sem mernénk ajánlani” – mondta Porter.

A naplók egy része megtekinthető a http://www.nationalarchives.gov.uk/surgeonsatsea/ internetcímen.

BBC (bbc.co.uk)

Közös nyelvet beszélnek a különböző fajú delfinek, ha találkoznak – írja a BBC egy nemrégiben közzétett kutatás eredményére hivatkozva.

A palackorrú és a Guyana-delfinek gyakran vetődnek egymás mellé Costa Rica vizeiben. A Puerto Rico-i Egyetem (UPR) kutatói most arra gyanakszanak, az egymással csak távoli rokonságban lévő fajok ezekben az esetekben igyekeznek egyfajta közös nyelven kommunikálni, amely a két delfinnyelv egyfajta keveréke.

„A kutatás eredménye kifejezetten meglepett minket, hiszen azt vártuk, hogy a delfinek saját fajuk »beszédének« a jellemzőivel igyekeznek majd uralni a »társalgást« – magyarázta dr. Laura May-Collado, a UPR biológusa. – Épp ellenkező eredmény született: a jelek egységesebbek, homogénebbek lettek.”

Jelenleg nem tudni biztosan, valóban mindkét faj igyekszik-e megváltoztatni a nyelvét, vagy csupán az egyik erőfeszítéséről van szó, mivel a kutatók felvételén nem lehet faj szerint szétválasztani a hangokat. Mivel a palackorrú delfinek általában bántalmazzák a kisebb és gyengébb Guyana-delfineket, az is lehetséges, hogy utóbbiak igyekeznek fenyegető hangokat kiadni a betolakodók nyelvén.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.