Mikor hasznos egy népszavazás?

Világszerte a későbbi eredményüket tekintve több sikeres és sikertelen népszavazás döntött már országok politikai és területi sorsáról az elmúlt évtizedekben. A most zajló palesztin–izraeli béketárgyalásokat követően elképzelhető, hogy referendumon döntenek majd a megoldásról, de a történelmi párhuzamokkal óvatosan kell bánni.

Vajon egy népszavazás inkább segítené vagy hátráltatná a palesztin–izraeli megbékélést? Október 10-én az izraeli keményvonalasok nyomására a minisztertanács elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely kötelezővé tenné az ilyesfajta voksolásokat. Ennek az elfogadásával Benjamin Netanyahu miniszterelnök egyértelmű üzenetet küldött a keményvonalasoknak, hogy megegyezés nélkül nem lehet földterületeket a palesztinoknak juttatni.

A belfasti egyetem népszavazásokkal foglalkozó honlapja nem ad egyértelmű választ, hogy egy referendum mennyire hasznos vagy éppen nem. Véleményük szerint a kulcs az időzítésen, a kérdésen és a választópolgárok attitűdjében van.

Dél-Afrika és Észak-Írország a pozitív példa

1992-ben a dél-afrikai népszavazáson a választók 69 százaléka a reformfolyamatok folytatására szavazott, amivel a békés átmenetet segítették. Az akkori eredmény hatalmas siker volt F. W. de Clerk elnök számára, míg az apartheid-rendszer védelmezői jelentős vereséget szenvedtek. Nagy hozadéka volt a népszavazásnak, hogy a fehérek lemondtak a korábbi rendszer fenntartásáról.

Észak-Írországban szintén létfontosságú népszavazás volt a protestánsok és katolikusok hatalommegosztásáról szóló referendum 1998-ban, amelyen a választók 71 százaléka pozitív választ adott. Ennek ellenére az akkori eredmény sokkal szorosabb volt, mint az elsőre látszik. A katolikusok közel 100 százaléka támogatta a békefolyamatot, míg a protestánsoknak csupán a fele. A táborok még nagyobb megosztottsága adott esetben blokkolhatta volna a békés rendezést.

Rossz példák is vannak

Nagyon rossz folyamatokat is hozhat egy népszavazás. 1992-ben a bosnyák-szerb államban referendumot tartottak az önállóságról, amit az összes párt és Szerbia is elfogadott. A bosnyákok és más nemzetiségűek 90 százaléka igent mondott, míg a szerbek távolmaradásukkal tiltakoztak. A szavazás későbbi következménye volt a polgárháború kitörése és annak eszkalálódása.

2004 áprilisában az észak-ciprusi rendezésről tartottak szavazást. A török közösség 65 százaléka támogatta, míg a görögök 75 százaléka az elnök utasításainak megfelelően elvetette a rendezési tervet és így az országrész gyakorlatilag kizáródott az Európai Unióból.

Milyen tanulságokat vonhatnak le ezekből a példákból az izraeliek és a palesztinok? A kétállamos megoldás vélhetően egy népszavazáson jobb eredményt hozna, mint egy nem tisztázott földcseréről tartandó referendum. Azonban a tárgyalások és a szavazás előkészítése egy dolog, míg az eredmények „lenyelése” egy másik.

(Forrás: Economist.com)