Ahogy azt kell, hazánk labdarúgó-válogatottja simán elintézte San Marinót Vanczák Vilmos 50., címeres mezben lejátszott mérkőzésén. A védőnek szinte egyszer sem kellett labdába érnie, az ellenfél kapusának a magyar gólokat követően annál többször.
Az első félidőben egy jobboldalt fűzögetett San Marinó-i támadás okozott riadalmat, de a tízedik percben már uralták a játékot Egervári Sándor tanítványai. A gólgyártást Rudolf Gergely kezdte: egy Dzsudzsák-beadást követően kapura bólintott, majd ismétlését követően már vezettünk. A válogatottban kezdőként első alkalommal szereplő, mainzi Szalai Ádám első gólja sem váratott sokat magára – szintén Dzsudzsák asszisztja után duplázta meg az előnyünket. A harmadik gól megint a genovai nevéhez fűződött, Koman kiugratását követően a gólvonalig nyargalt a labdával (3–0). Az első félidőt Szalai-gól zárta, természetesen Dzsudzsák szögletéből fejelt, méghozzá varázsos, kapufás gólt a hosszú sarokba. Első és negyedik gólunk között 17 perc telt el mindössze…
A második félidőben minden ott folytatódott, ahol az első abbamaradt: Szalai Ádám találatával (5–0). San Marino semmilyen ellenállást nem fejtett ki, így törvényszerűen jött a hatodik gól is, Koman ügyeskedte be Rudolf szólója után. A csapat teljesítményére Dzsudzsák tette volna fel a koronát első, válogatott tétmeccsen szerzett góljával, ha nem rúg még egyet tizenegyesből Gera a 92. percben. San Marino emberhátrányban fejezte be a meccset.
Válogatottunk önbizalom-növelő, 8–0-s diadalt aratott San Marino ellen, de nem szabad túlértékelni a sikert – örülni azért szabad. Pénteki ellenfelünk Svédországtól és Hollandiától összesen 11 gólt kapott az elmúlt hetekben, ráadásul a FIFA világranglistáján az utolsó, 203. helyen áll.
A Puskás-stadionban lejátszott mérkőzést fájóan kevesen látták, a téli hidegben kilátogató mintegy 7000 szurkoló azért kitett magáért, rájuk nem lehet egy rossz szó sem. A válogatott következő ellenfele kedden az eddig két meccsen kétszer vereséget szenvedő Finnország lesz.
