1961–1968 között az Ifjúmunkás című hetilap főszerkesztője, majd a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör alapító főszerkesztője. 1974-től A Hét című hetilap főmunkatársa, 1984-től nyugdíjazásáig, 1992-ig a sepsiszentgyörgyi színház igazgatója. Két könyve jelent meg: Le a kalappal és Mindenki viselkedik címmel.
A Tamási Áron Színház hivatalos nekrológja szerint Dali Sándor a sepsiszentgyörgyi színházat történetének egyik legnehezebb korszakában vezette. „Míg a társulat az 1960-as és 1970-es években a fellendülés, a művészi emancipáció útját járta, az 1980-as évtizedben erőfeszítéseit egyre inkább arra kellett fordítania, hogy a kulturális politika, a cenzúra szorításában valahogyan túléljen” – olvasható az intézmény megemlékezésében.
Dali igazgatása alatt a színház a kötelezően előírt szerzők művei mellett elsősorban magyar szerzők darabjaira építette repertoárját. „Abban az időben a színház maradt Sepsiszentgyörgyön a magyar nyelv egyetlen hajléka, a közösség megtartóereje” – emlékezik a teátrum közössége az egykori direktorra. Gajzágó Márton, Sepsiszentgyörgy változás utáni első polgármestere, a Trisedess Press kiadó és nyomda igazgatója a Krónikának úgy fogalmazott: „Dali Sándor egy tömbből faragott ember volt, igazi plebejusi indulattal próbálta az életét és a közéletet alakítani, amikor újságot alapított, színházat vezetett, vagy amikor 1989 után beleszólhatott a magyarság új politizálásába.” Dali Sándort szerdán 11 órakor búcsúztatták, a színház előcsarnokában ravatalozták fel.
(kronika.ro)

Nézőpont Intézet: Továbbra is vezet a Fidesz-KDNP