Mezei Balázs: Ideiglenes öröklakás és alkotmányozás

Nem az alkotmány mai tartalmát kívánom minősíteni. A szöveg lehetővé tette a jogállami működést. A jogállam teljesebb fogalmát azonban nem volt képes érvényesíteni, hiszen a privatizációk, a gazdasági összeomlás, a drámai elszegényedés ugyanúgy a jogállam keretében értelmezendők, mint a hatalmi ágak függetlensége. Két évtized távlatából megállapítható, hogy ez az alkotmány a deklarált céllal ellentétben nem segítette elő a szociális piacgazdaságot, hanem olyan visszaéléseket tett lehetővé, mint az elmúlt két ciklus kormányzása. Ezért is indokolt a jelenlegi alkotmány főszövegének átfogalmazása. A legkülönösebb jogi tény azonban az az ellentmondás, amely az alkotmány ideiglenessége és alaptörvény-jellege között áll fenn. Az Alkotmánybíróság ugyancsak az ideiglenesség hatálya alá esik, ezért hatásköre korlátos. Egy olyan alkotmánybírósági önértelmezés, amely lehetővé tenné akár az alkotmány megváltoztatásának akadályozását is, mindennél ellentmondásosabb helyzethez vezethet. Azt a groteszk állapotot idézheti elő, melyben az ideiglenes alkotmány ideiglenes bírósága önmaga ideiglenességét időtlenséggé minősíti át – kicsit hasonlóan azon szovjet tisztekhez, akik ideiglenesen hazánkban állomásozva öröklakáshoz juttatták magukat. Ez nem jelenti, hogy az Alkotmánybíróság egyes rendelkezései nem állják ki a jogi vizsgálat próbáját, és azt sem, hogy a jogi valóság (a láthatatlan alkotmány) el lenne zárva e rendelkezésektől. A jogi valóság önálló koherenciájú, amely tartalmazza a pozitív jogi fennállást. A láthatatlan alkotmány mindig az utóbbi vonatkozásában érvényes; a jogi valóság a történeti folyamatban, a pozitív jog összefüggésében válik megragadhatóvá.

(Magyar Nemzet, 2010. november 19.)