Olaszország, Serie A, 2010. ősz
A Milan 2004-ben, a Napoli 1990-ben, a Lazio pedig 2000-ben nyert utoljára bajnoki címet, ám most nagyon úgy néz ki, valamelyikük megdicsőül majd az év végén, hiszen legfőbb riválisuk, a címvédő Internazionale 13, illetve 10 pontos lemaradásban van hozzájuk képest.
S talán ez, mármint az Inter vesszőfutása a legnagyobb szenzáció ebben a fél évben az olasz élvonalban: a José Mourinho által csúcsra járatott milánói kék-feketék Rafa Benítez irányításával egészen a hetedik helyig süllyedtek fél év alatt. A spanyol mester játékfilozófiája merőben más, kissé sótlan volt Mourinhóhoz képest, s bár a napokban megnyerték a klubvilágbajnokságot, annak szakmai megítélése közel sem esik a Serie A-val egy kalap alá. S nem előbbi javára. A dél-koreai Szongnam, valamint a kongói Mazembe legyőzése ugyanis sehogyan sem hasonlítható össze egy Milan vagy egy Juventus elleni derbivel. Moratti elnök megérezte az idők szavát, s az új játékosokat követelő Beníteznek felmondólevelet ajándékozott karácsonyra, helyére pedig azt a Leonardót ültette, aki már labdaművésznek sem volt nagyon briliáns, pláne nem edzőnek. Ki tudja, talán a második milánói lehetőség már jobban sül el a fiatal tréner számára. A váltásra még idejében került sor, hiszen az Inter utolsó hat bajnokijából csupán egyet tudott megnyerni, fél távnál ugyanúgy négy vereséget számlál, mint a teljes előző évben, s ha a két elmaradt meccsét is megnyerte volna, akkor sem juthatott volna az ötödik pozíciónál előrébb. A jelenlegi hetedik hely ugyanis nem jelent nemzetközikupa-indulást, ami a tavalyi bajnoki és kupa, valamint Bajnokok Ligája-elsőség után igencsak kontrasztos. Hiába, Mourinhóból csak egy van…
Az Inter negatív szereplését kihasználva előbb a Lazio, majd a Milan „pattant” a tabella élére (az év elején a Chievo és a Cesena is állt az első helyen), a piros-feketék immáron hetedik hete pillanthatnak maguk mögé a teljes mezőnyre. A szintén új mesterrel, Massimiliano Allegrivel induló együttes sem kezdett túl jól a szezonban, az első öt találkozójából mindössze kettőt nyert meg, utána viszont tizenkettőből kilencet. Zlatan Ibrahimovic egy barcelonai kiruccanást követően ismét Milánóban kötött ki, s ennek most a város másik, nem interes fele örülhetett. A svéd beilleszkedése ugyan nem volt zökkenőmentes, de aztán szép lassan elkezdte lőni a gólokat, az idény feléig kilenc találatig jutott. Kijelentése, miszerint képtelen hatékonyan szerepelni a brazil társakkal, Patóval és Robinhóval, szép lassan megdőlt, a dél-amerikai játszópajtások is eljutottak 6-6 gólig. Igaz, Allegrinek nem is nagyon volt más választása, hiszen a sokadvirágzását élő Inzaghi megsérült. Ronaldinho pedig csak elvétve, mindössze tizenegyszer kapott lehetőséget, gólt nem is szerzett, pedig talán ő volt képes a legjobban kiszolgálni a hórihorgas skandináv csatárt.
Kisebb meglepetés a Napoli, annál nagyobb viszont a Lazio ilyetén előretörése. A két kék-fehér gárda közül előbbi annak köszönheti őszi előkelő helyezését, hogy remekül hajrázott, utolsó három mérkőzését rendre 1-0-ra hozta, kétszer az utolsó percben lőtt góllal. Az uruguayi Cavani és a szlovák Hamsík összesen 17 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóit, többet, mint csapattársaik összesen. A Laziónak is volt egy egészen kiváló sorozata, az 5. és a 9. forduló között csak győzött, öt hétig az élen is maradt, ám azt követően jött két vereség, ami egy cseppet visszavetette a fővárosi együttest, de az őszi dobogóra így is felfért. A szezon előtt kétkedve fogadott Hernanes nagyszerűen játszott, védekező középpályásként hasonlóan öt gólt szerzett, mint a támadó Floccari, s eggyel többet, mint Zarate.
A Juventus továbbra sem talált vissza a siker ösvényére, az Európa-ligából hat döntetlennel kiesett, a bajnokságban pedig ötpontos hátrányt szedett össze a Milannal szemben. A Roma is a várakozásokhoz képest gyengébben szerepelt, a Palermo viszont szépen araszolgatott felfelé a tabellán, jelenleg a hatodik. A középcsapatok közül a Sampdoria nagyjából a helyén van, Koman Vladimir a szezon végére stabilizálta helyét a kezdőcsapatban, 14 találkozón jutott szóhoz összesen. A városi rivális Genoa a 11., Rudolf Gergely 12 mérkőzésen lépett pályára, a Roma ellen gólt lőtt. Tavasszal viszont valószínűleg kölcsönben játszik, a Lecce és a Cesena már jelezte is erre irányuló szándékát. A Fiorentina viszont Cesare Prandellli távozása után (ő lett az olasz válogatott szövetségi kapitánya) nehezen találja a helyét, csupán 15., s ha nem igyekszik, ugyanúgy meglegyintheti a kiesés szele, mint a két magyart foglalkoztató újonc Bresciát. A kék-fehéreknél Vass Ádám többször is kezdő volt, összesen kilenc összecsapás jutott neki, míg Feczesin Róbertet kétszer vetette be edzője az ősz során.
A másik két frissen feljutott gárda, a Cesena és a Lecce, valamint a roppant gyengén muzsikáló, tavaly még 10. Bari küzd majd leginkább a kiesés elkerüléséért.
Folytatás január 6-tól!
Az őszi végeredmény:
1. Milan 36 pont
2. Napoli 33
3. Lazio 33
--------------------------
4. Juventus 31
--------------------------
5. Roma 29
6. Palermo 27
--------------------------
7. Internazionale 23
8. Sampdoria 23
9. Udinese 23
10. Chievo 21
11. Genoa 21
12. Catania 21
13. Cagliari 20
14. Bologna 20
15. Fiorentina 19
16. Parma 19
17. Brescia 15
---------------------------
18. Cesena 15
19. Lecce 15
20. Bari 11
1–3. Bajnokok Ligája-csoportkör, 4. Bajnokok Ligája-selejtező, 5–6. Európa-liga, 18-20. kieső
A góllövőlista élmezőnye:
10 gólos: Cavani (Napoli), Di Natale (Udinese)
9 gólos: Di Vaio (Bologna), Eto’o (Internazionale), Ibrahimovic (Milan), Quagliarella (Juventus)
8 gólos: Matri (Cagliari)
7 gólos: Borriello (Roma), Hamsík (Napoli), Ilicic és Pastore (mindkettő Palermo)
