Kosztolányi Dezső életművéből több ezer szöveg kiadatlan, tehát irdatlan mennyiségű az elvégzetlen munka – mondta el Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész a Kalligram Kiadó könyvbemutatóján, ahol a költő életműve kritikai kiadásának első két darabját, az Édes Anna és a „most elmondom, mint vesztem el” Kosztolányi Dezső betegségének és halálának dokumentumai című köteteket mutatták be. Szegedy-Maszák Mihály és Veres András irodalomtörténészek már nagyon régóta tervezték Kosztolányi műveinek kritikai kiadását, majd 2008-ban nyilvánvalóvá vált, hogy erőiket egyesíteniük kell. „Kosztolányival szemben egy nagyon régi adósság, hogy nincs kritikai kiadás” – fogalmazott Veres András. „Indokolt volt, hogy egy magyar íróról, akinek nagyon sokat köszönhet a magyar kultúra, végre egy tisztességes kritikai kiadás készüljön” – tette hozzá. A kötetek kiadását tíz évre tervezik, évente 2-3 könyv megjelenésével, amelyekben várhatóan számos új felfedezéssel fognak szembesülni az olvasók.
Arany Zsuzsanna, a „most elmondom, mint vesztem el” című kötet sajtó alá rendezője elmondta: az író életművénél az a különös nehézség, hogy nincs Kosztolányi-bibliográfia, -életrajz, az életműve szét van szórva. Minden műve először napilapokban, folyóiratokban jelent meg, ennek töredékét adták ki később kötetekben. A kritikai kiadás előkészítéséhez tehát egy sajtótörténeti feltárás is társult: lajstromba kellett venni, hogy milyen lapok jöhetnek szóba a XX. század elejéről, ahol Kosztolányi írásai megjelenhettek, és ezekről különböző jegyzékeket kellett készíteni. „Ez adja minden munka alapját, ezután lehet a kritikai köteteket szerkeszteni” – jelentette ki Arany Zsuzsanna. Veres András szerint az egyik legnagyobb probléma a kritikai kiadás készítésekor az, hogy nagyon bonyolult viszonylatokat kell visszaadni, de úgy, hogy az áttekinthető legyen az olvasó számára. A kézirat elolvasása is komoly munkát jelent – tette hozzá.
Szegedy-Maszák Mihály kiemelte, hogy a kéziratok elég rendezetlen állapotban voltak, előfordult, hogy egyik regény kéziratában benne volt egy másik mű kézirata. További kihívást jelent, hogy némelyik műnél egy csomó változat létezik, de nem biztos, hogy mindig a későbbi változat az irányadó – mondta el az irodalomtörténész, példaként említve a Hajnali részegség című költeményt, amely a legszebb magyar költemények közé tartozik, mégis valószínűsíthető, hogy két helyen hiteltelen szövegrészek vannak benne, és hibásan adták ki. A verseknél még egy sajátos nehézség, hogy Kosztolányi nem mindig tett világos különbséget saját vers és fordítás között. Tehát annak is utána kell nézni, hogy miket olvasott, mert ezekből az olvasott szövegekből sokszor áthallások, szó szerinti idézetek vannak a saját műveiben. A Halotti beszédbe például egy XX. század eleji angol vers részlete bele van fordítva, vagy átköltve – közölte Szegedy-Maszák Mihály.
Édes Anna
Parádi Andrea, az Édes Anna egyik sajtó alá rendezője elmondta: a regény esetében nem a kézirat olvasása jelentette a legnagyobb gondot, hanem annak a kitalálása, hogy a művet hogyan adják át az olvasónak, hogyan jelentessék meg. Sok volt a gyorsírásos rész, és a szöveg kézzel történt szerkesztésen esett át: a kéziratban össze-vissza ragasztgatott papírcetlik találhatóak. Fontos szempont volt, hogy ne terheljék meg a szöveget, így például a lábjegyzetes formáról is letettek, hogy akképp jelezzék a kézirat változásait, a szöveg egyes állomásait, mivel szinte olvashatatlanná vált a mű, és nehézkes lett az értelmezése. Végül úgy döntöttek, párhuzamosan közlik a fennmaradt kézirat betűhű átiratát és az 1926-os első könyvkiadás ugyancsak betűhű szövegét. Közölnek a kötetben egy eddig kiadatlan négy oldalas szinopszist, amelyet Kosztolányi az Édes Anna színpadi változatához tervezett. A kötetben bemutatják a regény utóéletét is. Érdekesség, hogy 1943 és 1963 között nem jelenhetett meg a mű, később viszont Kosztolányi legtöbb kiadást megért műve lett. A kötet szöveggyűjteményként tartalmazza az Édes Annáról szóló irodalmat 1926-tól 2010-ig, és a szerző vele kapcsolatos összes nyilatkozatát, írását.
„most elmondom, mint vesztem el”
A „most elmondom, mint vesztem el” Kosztolányi Dezső betegségének és halálának dokumentumai címet viselő kötet elsőként közli azokat a kéziratban fennmaradt beszélgetőlapokat, melyeket a szerző élete végén, a hangját elvevő gégemetszést követően, a kórházi ágyán vetett papírra. Ezek a dokumentumok, nagyon fontosak az életrajz szempontjából – emelte ki Arany Zsuzsanna. A kötet sajtó alá rendezője elmondta: ezek a szövegek korában nem voltak ismertek, csak töredéküket közölték. Nagyon sok minden kiderül belőlük Kosztolányi utolsó időszakáról, a betegségéről, a közállapotokról. Ennél hűebben nem is lehetne bemutatni azt az időszakot, mint a beszélgetőlapok segítségével – mondta Arany Zsuzsanna, hozzátéve, hogy ezek az írások nemcsak dokumentumként, hanem irodalmi szövegként is olvashatóak. Mindez táptalajt adhat bármilyen más társművészeti alkotásnak is – közölte. A kéziratot szövegkritikai jelekkel, tárgyi és szómagyarázó jegyzetekkel látták el. A kötet tartalmaz tanulmányokat, értékes dokumentumokat (levelezések, kórlapok, temetéssel kapcsolatos papírok), bibliográfiát, mutatókat és fényképmellékletet is.
Kétes hitel
Veres András úgy véli, az életrajz minél pontosabb felvázolásához nagy segítséget jelent a levelezés, ezért a levelezés kiadását igyekeztek előrehozni, és jövőre remélhetőleg meg is jelenhet az első kötet. Körülbelül 60-70 kötetre tehető az életmű, de vita folyik arról, hogy mely szövegeket kell nyomtatásban is megjelentetni, illetve, melyek azok, amelyek csak az interneten lesznek elérhetőek. Az utóbbi időben megélénkült a Kosztolányi-kutatás, amelynek eredményeképpen újabb és újabb olyan szövegek kerülnek elő, melyekről feltételezhető, hogy Kosztolányi írta. Az ún. kétes hitelű írásoknak is tervezik a kiadását, de ezek valószínűleg a sorozat végén fognak sorra kerülni, azért is, mert addig a most még vitás kérdések tisztázódhatnak.
Magyar Honvédség
Új harci járművek érkeznek + galéria
