A huszadik század táncművészetét meghatározó Pina Bausch néhány nappal legutolsó bemutatója után hunyt el 2009-ben, társulata azonban együtt maradt, és a repertoáron lévő előadásaikat továbbra is játsszák Németországban és világszerte. Bausch, akit egy neves tánctörténész, kritikus a magatartásformák archeológusának nevezett, a Sweet Mambóban (2008) kilenc táncos, hat nő és három férfi előadásában a csábítás és elcsábulás, az érzelmi ragyogás és nyomorúság, a sebezhetőség, a lelki és fizikai törékenység hullámzását fogalmazza meg. A koreográfus illúzióktól mentesen látja és láttatja a férfi és nő kapcsolatát az egymást követő, látszólag összefüggéstelen jelenetekben.
Az előadás két, egy-egy órás részből áll. A műben szólók és együttes táncok váltják egymást, amelyekben a gesztusok lágysága, könnyedsége, légiessége, az arcok kifejező ereje, a gyönyörű ruhák elkápráztatnak. „A Sweet Mambo a vizualitás ünnepe” – írják az előadás ismertetőjében. A táncosok, hogy a szerepük és a saját életük közötti távolságot eltöröljék, időnként megszólítják a közönséget, és magukról mesélnek történeteket. A nők néha mulatságosan, néha kétségbeesetten provokálnak, csábítanak, vagy kéjesen hagyják, hogy ölelgessék őket a férfiak, de kiábrándultságuk újra és újra előbukkan – olvasható a darabról szóló tájékoztatóban.
A rendezés és a koreográfia Pina Bausch, a díszlet és a videó Peter Pabst, a jelmez Marion Cito munkája. A német táncművész-koreográfus társulata 2000-ben Wiesenland (Zöld Föld) címmel Budapesten, a Vígszínházban mutatta be a többhetes magyarországi tanulmányút és műhelymunka impresszióiból táplálkozó produkcióját. Korábban – 1995-ben – a táncszínház Nelken (Szegfűk) és Café Müller című darabját is láthatta a magyar közönség.
Pina Bauschról Wim Wenders háromdimenziós dokumentumfilmet készített; a táncfilmet sikerrel mutatták be februárban a berlini nemzetközi filmfesztiválon. A német rendező már 25 éve tervbe vette, hogy filmet készít a modern tánc úttörőjeként hírnevet szerzett Pina Bauschról. A produkció előkészületei 2009-ben kezdődtek meg, Pina Bausch váratlan halála azonban kérdésessé tette a forgatást. A koreográfus táncosai, valamint munkásságának rajongói arra buzdították Wenderst, hogy folytassa a projektet. Az eredmény az első háromdimenziós művészfilm lett.
Pina Bausch (1940–2009) 1973-tól dolgozott a Wuppertali Színház állandó koreográfusaként, a színházon belül alakult meg a Tanztheater, amely az évek során számos országban turnézott. Az 1975-ben készült Le Sacre du printemps, majd az 1977-ben Bartók zenéjére alkotott Kékszakáll koreográfusi útját meghatározó előadásaivá váltak. Munkásságát számos díjjal ismerték el.
(MTI)
origo.hu
Diákhitel-korrupció: újabb büntetőeljárás miatt is kikérhetik Magyar Péter mentelmi jogát az EP-től?
