Számomra új hercegprímásunk felajánlása sem nyújtott megnyugvást, különösen nem, amikor hallottam nagyon sötét jövővel fenyegető beszédeit vagy beszédeiről, mint például amikor 1945 októberében Budapest népéhez szólva „a szenvedés, a könny és siralom” völgyét emlegette. Na meg a ránk települő „óriási halálkeselyűt”. Igaz, mindannyian tudtuk, hogy nehéz tél vár ránk, de „az ezeréves történelmünk talán legnehezebb tele” túl kétségbeejtő volt, miután az előző telet sok tízezren nem élték túl. Például azok, akiket a Dunába lőttek, de erről nem esett sok szó akkoriban. Különben is: azon a háború utáni első télen még szabadok voltunk. Az még azon bibói három év egyike volt, amelyben megízlelhettük a demokráciát. Lehet azonban, hogy éppen ettől akart óvni minket a hercegprímás úr, aki a beiktatását üdvözlő Ideiglenes Kormánynak ezt a táviratot küldte: „Meleg gratulációt hálásan köszönöm. Az ország első közjogi méltósága hazája rendelkezésére áll.”
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2011. május 25.)
origo.hu
Rendszeresen brutálisan megverte a feleségét, aztán amikor az asszony elhagyta, szexuálisan zaklatta a saját gyerekét
