„A külső szemlélőt talán derült égből villámcsapásként érte a hír, de őszintén szólva engem nem lepett meg ennyire. Hogy Bartha Csabának volt-e köze a dologhoz? Maximum annyi, hogy neki kellett közölnie velem a szerződésbontást, de rajta semmi sem múlott – kezdte szikár hangon az újpesti ikon. – Igazság szerint Tolnai Sándor tulajdonos volt az, akivel megromlott a viszonyom, egyre több dologban nem értettünk egyet, így pedig mind nehezebbé vált a munka. Miután 2010 januárjában kineveztek sportigazgatónak, magamra vállaltam egy elég nagy terhet, de ezt természetesen szívesen tettem. Ha viszont valakit megbíznak egy ekkora feladattal, akkor neki kell meghoznia a felelős döntéseket is. Utóbbi sajnos egy ideje nem működött megfelelően.”
Kérdésünkre Kovács Zoltán elmondta, többek között a játékospolitikába is komolyabban beleszóltak „fentről”, aminek nem lehetett más vége, mint a szakítás. „Az első komolyabb összezördülés a Simon-affér körül történt. Krisztiánt a Feyenoord tesztelte, majd szerződést kínáltak neki. Én eközben Németországba repültem, hogy tárgyaljak a német első ligás Hoffenheimmel, amely komoly ajánlatot tett szélsőnkért. Már a helyszínen voltam, amikor jött a hír, hogy Krisztián aláírt a hollandokhoz. Sajnos, amit a szakmai stábbal akkor véleményként megfogalmaztunk, mostanra beigazolódott: korai volt a kaland.”
Természetesen nem egyetlen konfliktus vezetett a szakításhoz, ezt „Kokó” is pontosan tudja. Miután azonban a sportigazgatói poszt „abszolút bizalmi pozíció”, itt nincs helye ellentéteknek. Ha nem megfelelő az együttműködés, valakinek mennie kell. Ezúttal rajta volt a sor.
A szerződésbontást követő órákban hozzászólások özöne árasztotta el a világhálót, melyek egy része kiáll a volt sportigazgató mellett, ugyanakkor sokan leplezetlen örömmel nyugtázták az elbocsátást. Utóbbiak az ő nyakába varrják az utóbbi évek gyenge igazolásait, és közvetve a csapat rossz eredményeit is. Kokó viszont úgy véli, könnyű felületes ismeretek birtokában vagdalkozni, nehéz gazdasági helyzetben lévő klubnál dolgozni viszont annál nehezebb.
„Sokan most azt mondják, a pályán bezzeg sokkal többet tudtam tenni az Újpestért, de ez csak a látszat. Futballistaként elegendő volt »csupán« beállni csereként, és egyetlen góllal a mennybe emelni a tábort. A csapatkapitányi felelősség alatt sem rogytam össze egyszer sem, büszkén viseltem kedvenc csapatom mezét. A sportigazgatói munka ezzel szemben egyáltalán nem volt látványos, aminek megvannak a gazdasági okai is. Ezek tudatában nyugodtan mondhatom, hogy a csapattal az előző szezonokban elért negyedik és hatodik helyezés erőn felüli teljesítmény volt, nagy bravúr. Az utódomnak annyit szeretnék üzenni: lehet mondani az interneten, vagy más médiumban, hogy zöld az ég. Sajnos bármennyire is annak szeretnénk látni, attól az még kék marad.”
Utóbbi mondat az Újpestről korábban érkező, azóta keveset hangoztatott adósságról, tartozásokról, gyenge lábakon álló gazdasági helyzetről szóló hírekre vonatkozik, melyeket Bartha Csaba ügyvezető korábban cáfolt. Ezzel semmiképpen sem a szennyes kiteregetése volt a távozó sportigazgató célja, inkább a megfontolt, szakmailag megalapozott döntések meghozatala mellett érvelt.
A Megyeri úton közleményt adtak ki Kovács Zoltán elbocsátásával kapcsolatban, melyben leszögezik: a klub belső ügyként tekint a történtekre. Érdeklődésünkre ugyanezt a választ kaptuk, azt azért hozzátették, az Újpest egyelőre keresi „Kokó” utódját.
A lilák volt támadójának távozása mindenesetre kísértetiesen hasonlít Véber György esetére, aki nagyszerű sikereket követően volt kénytelen elhagyni szeretett klubját. Ahogyan akkor, úgy most is felmerül a kérdés: van visszaút? „Természetesen. Abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy valamikor a jövőben újra munkát vállalok Újpesten. Tudom és érzem, hogy rengetegen szeretnek a Megyeri úton, ez pedig rengeteget jelent számomra.”
origo.hu
Brüsszel meg akarja menteni Magyar Pétert a lopási botrányában
