Az illírek közé tartozhattak északon a venetusok, délen pedig az apuliai messzapiak és japygok. Nyelvük az indoeurópai nyelvcsaládba tartozott, de pontos rokonsági kapcsolataik máig sem teljesen tisztázottak.
Az illírek kalózkodtak is
Egyes mai népek, például a horvátok egy része, az illírekben látják őseiket, bár ennek történeti bizonyítottsága nem egyértelmű. Az illírek nem egységes népet alkottak, hanem számos törzsre tagolódtak, például a dardanusokra, japodokra és liburnusokra. Utóbbiak különösen híresek voltak kiváló hajózási képességeikről és kalóztevékenységükről.
A tengerparton élő törzsek gyakran támadták a görög városokat, és a Skodra központú uralkodók már korán együttműködtek a környező illír népekkel – a mai dalmátok, montenegróiak és északi albánok elődeivel – nagyszabású tengeri rablóhadjáratok során.
A görög városállamok a belső viszályaik miatt sokáig nem tudtak hatékonyan fellépni ellenük, így az illírek hosszú ideig zavartalanul fosztogathatták a partvidékeket.
Agron királynak kiemelkedő volt a jelentősége
Az illír hatalom megszervezése Agron király nevéhez fűződik, aki a Kr. e. 3. század második felében, körülbelül Kr. e. 250–240 között létrehozta az első jelentősebb illír királyságot. Állama Epirus határaitól a Naro folyóig terjedt, központja pedig Skodra volt. Agron a kalózkodást tudatos politikává emelte, amely a parti lakosság egyik fő megélhetési forrásává vált. Egyes források szerint már a római hajókat is megtámadta, ami végül súlyos következményekhez vezetett. Halála után özvegye, Teuta királynő folytatta ezt az irányvonalat, sőt, még erőteljesebben lépett fel volt férjénél.
A római szenátus követei, Caius és Lucius megjelentek Teutánál, és követelték a kalózkodás azonnali beszüntetését. A királynő azonban ezt elutasította, kijelentve, hogy a tengeri rablás az illírek ősi joga, amelyet sem megakadályozni, sem megszüntetni nem kíván.
A feszült tárgyalások során az egyik római követet Teuta emberei meggyilkolták, ami nyílt konfliktushoz vezetett. Róma gyors és határozott választ adott: mintegy 200 hajóból álló flottát küldött az Adriára, amely rövid idő alatt felszámolta az illír tengeri hatalmat. Az illír hajók ezt követően eltűntek a térségből, és a görögök hálából elismerték a rómaiakat, többé nem tekintették őket barbároknak.
A konfliktus ezzel nem ért véget, hanem az illír háborúk sorozatához vezetett. Kr. e. 229-ben Róma több illír várost és szigetet vont be szövetségi rendszerébe, majd Kr. e. 227-ben kitört az első illír háború, amelyben a rómaiak görög szövetségeseikkel együtt legyőzték Teutát. A Kr. e. 228-as béke súlyos feltételeket szabott: az illírek területeket veszítettek, hajózási jogaikat korlátozták, és adófizetésre kötelezték őket. A második illír háború során, Kr. e. 219-ben, a rómaiak a lázadó fároszi Démétrioszt is legyőzték. A térség hatalmi viszonyait tovább bonyolította, hogy Kr. e. 215-ben a makedón V. Philipposz is beavatkozott, de tartós eredményeket nem tudott elérni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!