Az illírek története – ókori kalózok és kereskedők

Az illírek egy ókori indoeurópai népcsaládot alkottak, akik már a Kr. e. II. évezredtől kezdve az Adriai-tenger keleti partvidékén, valamint Dél- és Délkelet-Európa területein éltek. Később, Kr. e. 1200 után az illírek egyes csoportjai Itáliában is megtelepedtek.

Az illír királynő római követekkel tárgyal

Az illírek eltűnnek a történelem színpadáról

Róma fokozatosan kiterjesztette uralmát: Kr. e. 205 után egyre több területet foglalt el, majd Kr. e. 168-ban az illír királyságot mintegy hetven városával együtt végleg római tartománnyá szervezte. Már korábban, Kr. e. 155-ben feldúlták Delminiumot, és Kr. e. 118-ra az egész adriai partvidék római kézre került. 

Az illírek később is többször fellázadtak, ezért Augustus, Agrippa, Germanicus és Tiberius is hadjáratokat vezetett ellenük, míg végül teljesen beolvadtak a Római Birodalomba.

A római uralom alatt az illírek jelentős szerepet töltöttek be a hadseregben: kezdetben segédcsapatokban szolgáltak, később azonban légiókba is bekerültek, és kiváló katonáknak bizonyultak. A Kr. u. 3. századtól több császár is közülük származott, köztük Diocletianus, I. Valentinianus és Justinianus. Bár önálló politikai egységként megszűntek, kulturális és katonai örökségük hosszú távon is hatással volt a Római Birodalom történetére.

Az illírek történelmi jelentősége:

1. az Adriai-tenger térségében fontos hatalmi tényezőt jelentettek, különösen tengeri jelenlétük és kalóztevékenységük révén,

2.akaratlanul is  elősegítették Róma terjeszkedését a balkáni térségben,
3.  Az illírek számos későbbi balkáni nép kialakulására hatással lehettek. Bár közvetlen leszármazásuk nem minden esetben bizonyított, emlékük és hatásuk a régió történeti és kulturális fejlődésében tovább él.