A perbe fogott vállalkozók 2008. március 19-én egyetlen nap leforgása alatt, engedély nélkül ledózeroltatták a volt posztógyár ideiglenes műemléki védettséget élvező, egyébként romos állapotú épületét.
A Kőszegi Városi Bíróság 2009 szeptemberében első fokon felmentette a vállalkozókat a műemlékrongálás vádja alól, az akkor meghozott nem jogerős bírói döntés szerint ugyanis az ideiglenes műemléki védelem alatt álló épület nem minősült műemléknek. A bíróság álláspontja szerint ugyanis védettséget csak jogszabály, miniszteri rendelet adhatott volna.
A Vas Megyei Bíróság az ügyészi fellebbezésnek helyt adva új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot, s a tárgyalás lefolytatására a Szombathelyi Városi Bíróságot jelölte ki.
A megismételt eljárásban a bíróság a korábbiaktól eltérően ítélte meg az ideiglenes műemléki védettség kérdését. Varga Roland bíró szerint noha a büntető törvénykönyv nem határozza meg pontosan, hogy mi is számít műemléknek, ilyenkor más jogszabályokat kell figyelembe vennie, pontos definíció hiányában pedig végső soron a törvényalkotó szándékát kell mérlegelnie a bíróságnak.
A törvényalkotó szándéka a műemléki védettség megalapításával egyértelműen a műemlékek megóvása, az ideiglenes védettség pedig, amely ugyan nem törvényen, hanem közigazgatási határozaton alapul, arra szolgál, hogy biztosítsa, a tulajdonosok megóvják a műemlék jellegű épületek állagát mindaddig, amíg végleges döntés nem születik arról, megkapják-e a végleges műemléki védettséget vagy sem.
Abban az esetben, ha a bíróság az ítéletében kimondaná, hogy az ideiglenes műemléki védettség nem jelent védelmet, sok arra érdemes épület sem jutna el addig, hogy végleges műemléki védettséget mondjanak ki rá – érvelt a csütörtöki tárgyaláson ismertetett döntése mellett Varga Roland bíró.
Az elsőrendű vádlottat, Kovács Szabolcsot – akit egyrendbeli közokirat-hamisítás bűntettében is bűnösnek mondott ki – 6 hónap börtönre és 500 ezer forint pénzbüntetésre, a másodrendű vádlottat, Markovics Andrást 8 hónap börtönre és 800 ezer forint pénzbüntetésre, a harmadrendű vádlottat, Lépold Attilát 8 hónap börtönre és 800 ezer forint pénzbüntetésre, a negyedrendű vádlottat, Gergye Pétert 1 év börtönre és 800 ezer forint pénzbírságra, az ötödrendű vádlottat, Görög Zoltánt 300 ezer forint pénzbírságra, míg a hatodrendű vádlottat, Nagy Gábort 8 hónap börtönre és 500 ezer forint pénzbírságra ítélte a bíróság. A szabadságvesztés végrehajtását kétévi próbaidőre minden érintett vádlott esetében felfüggesztette.
A bíróság a másodrendű vádlottat ugyanakkor felmentette a sikkasztás és a számviteli fegyelem megsértésének vádja alól. A vádlottaknak az elsőfokú ítélet szerint ki kell fizetniük a felmerült bűnügyi költségeket is.
Az ügyész a tárgyaláson háromnapi gondolkodási időt kért, négy vádlott és védője felmentésért fellebbezett, míg egy vádlott szintén háromnapi gondolkodási időt kért. Az ítélet nem jogerős. A védelem a tárgyaláson ismételten rámutatott: a posztógyár épülete romokban állt, „a környék szégyenének számított”, azzal sem a korábbi tulajdonos önkormányzat, sem a későbbi tulajdonosok nem tudtak mit kezdeni. A műemlékvédelem pedig a bíróság felkérésére sem tudta igazolni, hogy elindította az épület műemlékké való átsorolását. Emlékeztettek, hogy a műemlékvédelmi eljárás egy névtelen levél hatására azután indult el, hogy az önkormányzat pályázat útján értékesítette a területet, és felvetődött annak hasznosítása.
A régi posztógyár területén azóta egyébként egy multinacionális áruházlánc bevásárlóközpontja áll, az egykori posztógyárra pedig a műemlékvédelemmel megegyezve egy fal, annak tövében állandó kiállítás emlékeztet.
(MTI)
origo.hu
Már a nevetségesség vált Magyar Péter hívei is rajta röhögnek
