Nap mint nap hallani, hogy a szabadtüdős búvárok milyen képtelen teljesítményeket érnek el, és hogy az addig a „végletnek” hitt eredményeket valaki ismét felülmúlta. Legyen szó mélységről vagy időről, ezek a sportolók rendre túlszárnyalják az addig ismert csúcsokat. De a különleges szakág egyes képviselői olykor az extrém helyszínek és körülmények tükrében is elismerésre méltó eredményeket tesznek le az asztalra, amikor például a jégtáblák között, a fagyos vízben buknak alá, vagy egy roncsba úsznak be, netán egy barlang kacskaringós járatait fedezik fel önerejükből, egyetlen lélegzetvétellel.
Mint megannyi sportot, a szabadtüdős búvárkodást is lehet kedvtelésként vagy versenyszerűen űzni, aminek számos válfaja ismert. Ezen versenyek során a sportolók – egy levegővétellel a tüdejükben – az idő, a távolság, vagy épp a mélység függvényében mérhetik össze tudásukat, de léteznek csapatjátékok is, mint a víz alatti hoki és rögbi.
A közelmúltban egy újabb extrém versenyszámmal gazdagodott a sportág. A Formula H20 víz alatti scooter verseny, ha nem is büszkélkedhet még nagy múlttal, mégsem ismeretlen a búvárvilágban. A verseny lényege, hogy a légzőkészülékes búvárok egy adott pályán, egy akkumulátoros meghajtású, kézben tartott vontató (scooter) segítségével minél rövidebb idő alatt teljesítsék a kijelölt távot. (A víz alatti vontató nem kizárólag szórakoztató eszköz. Használják munka- és régészbúvárok is kereséskor, nagyobb területek viszonylag gyors átvizsgálására, vagy a mélyebb, kiterjedtebb barlangokat kutató technikai búvárok a feltérképezés során.)
A Formula H20 elmúlt évi viadalain természetesen szabadtüdős búvárok is képviseltették magukat, akik végül 2011 elején életre hívták a saját, Formula 3 Freediving (F3F) névre hallgató versenysorozatukat. Ez annyiban különbözik elődjétől, hogy a búvárok légzőkészülék nélkül, mindössze a tüdejükben lévő levegővel száguldoznak a scooter segítségével a kialakított pályán.
origo.hu
Szakadó esőben, vezetés közben mobilozott egy buszsofőr
