Retteg az elutasítástól és az elhagyatottságtól – állandóan keresi, hogyan járhat partnere kedvében

Egyenlő viszonyok, egyenlő esélyek, érzelmi egyensúly. Ideálisan így működik egy biztonságon alapuló kapcsolat, melyben mindkét fél egyenlően tesz a másikért, aktívan részt vesz a kapcsolatban. Nincs alá-fölérendeltségi viszony, a döntések és a problémák is közösek. Mi történik ellenkező esetben? Az egyik fél állandóan ad, kiegyenlít, harmonizál, figyeli a másik igényeit, és vannak dolgok amit szóvá sem tesz, nehogy még jobban sérüljön a kapcsolat. Rengeteg esetben működik így egy szorongó kötődésű ember párkapcsolatokban.

Fotó: Fotó: Pexels.com

A biztonságérzet, ami gyermekkorunkban alakul ki, meghatározza azt, mennyire fogunk tudni közel lenni másokhoz, hogyan tudjuk megélni a közelséget, az intimitást. Mennyire figyelnek ránk, hogyan bánnak velünk, mit tesznek meg értünk, és mit nem, ezek mind fontos tényezői annak, hogy felnőttként mennyire vagyunk képesek jól navigálni a kapcsolatainkban, mennyire tudunk sikeresek lenni bennük. A biztonságosan kötődő emberek általában könnyen tudnak közel kerülni másokhoz, kapcsolatot kialakítani. Nem rettegnek attól, hogy valaki átveri őket, nem okoz gondot nekik a közelség, a bizalom, nem érzik rosszul magukat egyedül sem. Túlnyomó részt megtalálják a nyugalmat, a biztonságot és a harmóniát kapcsolataikban, de tudnak egyedül is létezni. Mi van ellenben azokkal, akiknek nem ilyen könnyű kapcsolatokat alakítani és azokat működtetni? 

Fotó: (Fotó: Pexels)

Kendra Mathys, Ohio államban élő és praktizáló klinikai szakpszichológus úgy fogalmaz, a szorongó kötődési stílus a bizonytalan kötődés egyik formája. Jellemző rá az erőteljes igény a közeli kapcsolatokra, az elhagyástól és visszautasítástól való félelem, valamint a folyamatos megerősítés és érzelmi támogatás iránti fokozott szükséglet. Ezt a mintázatot 

szorongó-ambivalens kötődésnek is nevezik, mivel egyszerre jelenik meg benne a szorongás, az alacsony önbecsülés, illetve a szeretet és törődés iránti erős vágy. 

Korábban írtunk arról, a kötődéselméletet, elsősorban a szülő-gyermek közötti kapcsolatból kiindulva alkotta meg John Bowlby és Mary Ainsworth. Az elméletet azonban a felnőttkori párkapcsolatokra is kiterjesztették később. Cindy Hazan és Phillip Shaver az 1980-as évek végén arra a következtetésre jutottak, hogy a felnőtt párkapcsolati partnerek közötti interakciók hasonlóságot mutatnak a gyerekek és gondozóik közötti interakciókhoz. A kötődéselmélet azt vizsgálja, hogy a gondozóinkkal szerzett gyermekkori tapasztalatok hogyan befolyásolják a felnőttkori kapcsolatokat. Alapkoncepciója az, hogy a kötődés az elsődleges mechanizmus minden kapcsolatunkban, legyen az szerelemi, családi vagy baráti. 

A felnőttek esetében négy kötődési típust azonosítottak: biztonságos, szorongó, elutasító-elkerülő, félelemteli-elkerülő. 

Kiszámíthatatlan kapcsolatok, szorongó kötődés

A kötődéselmélet egyik alapvető típusaként 

a szorongó kötődési stílus feltehetően abból ered, ha a gyermekkorban a gondoskodás következetlen vagy kiszámíthatatlan volt.

„Amikor a gondviselő egyszer figyelmes és támogató, máskor viszont elutasítóan viselkedik a gyermekkel, az olyan belső mintázatot vagy hiedelemrendszert alakíthat ki, amelyben a kapcsolatok kiszámíthatatlanná válnak” – magyarázza Dr. Mathys a clevelandi klinika oldalán, és magyarázatként még hozzáfűzi: „Tulajdonképpen ebből fakad a folyamatos megnyugtatás iránti igény.”

„Az is előfordulhat, hogy valaki gyermekkorában és fiatal felnőttként még biztonságosan kötődik, ám később egy jelentős, megrázó esemény hatására megváltozik a világról alkotott képe és a hiedelmei – ez pedig a kötődési stílusára is hatással lehet” – teszi hozzá.

Thais Gibson bestseller-író, tanácsadó, személyes fejlődés és a kötődésterápia területén elismert szakemberről korábban is írtunk, könyvében, a Kötődési problémák – megoldások-ban ő is felhívja a figyelmet: 

a szorongó kötődési stílusú ember általában nagyon önfeláldozó, hogy az emberek kedvében járjon, és fél az elutasítástól, az elhagyatottságtól. 

Azt is kiemeli, hogy mint a félelemteli-elkerülő kötődési stílusnál, a szorongónál is a gyermekkori következetlenség áll a háttérben, ellenben ez itt általában a távollétből ered, nem pedig a gondozói bántalmazásból vagy a gondozó diszfunkciójából. A szorongó kötődők Thais Gibson szerint úgy érzik, nem elég jók, és szinte várják az elutasítást, mivel a szülők hosszabb ideig figyeltek rájuk, majd megvonták tőlük a figyelmet. 

A szorongó kötődésű ember hajlamos arra, hogy túlkompenzáljon a kapcsolataiban, ez igaz lehet párkapcsolatra, de barátságra is. A túlkompenzálással egy célt kíván elérni, ami mindenképpen az, hogy elkerülje az elhagyást, elutasítást. Gyakran keveri össze a kompromisszumot és az alázatot. Gyakori az is, hogy idővel káros szokások rabjává válik, önértékelése alacsony marad és kudarcba fulladhatnak a kapcsolatai. 

Julie Menanno párterapeuta úgy gondolja, ha tisztában vagyunk a kötődési mintázatunkkal, és felismerjük a sérüléseinket, az az első lépés a gyógyulás, megbékélés útján. Julie Menanno könyve segít szembenézni önmagunkkal, felismerni a szerepünket, mintázatainkat és útmutatást ad a kölcsönösen boldog, kielégítő és stabil párkapcsolat eléréséhez. „A Biztonságos kötődés végső soron abban segít, hogy megtudjuk, mire van szükségünk ahhoz, hogy egészséges kapcsolatot ápolhassunk valakivel. (...) De vajon akkor is a hasznunkra lehet ez a könyv, ha éppen nem élünk párkapcsolatban? Teljes mértékben, hiszen a téma egyetemes: ha nem élünk párkapcsolatban, akkor azt segíthet megértenünk, hogy gyermekkori kötődési tapasztalataink miként befolyásolták múltbeli párkapcsolatainkat, és hogyan bukkanhatnak fel majd a későbbiekben. Mindaz, amit a könyvből megtudhatunk, az önmagunkhoz való viszonyunkat is befolyásolhatja. Végtére ez a viszony, illetve az öngondoskodás képessége vagy hiánya nemcsak az egészséges énkép, hanem a működő partnerkapcsolat kialakításához is nélkülözhetetlen. (...) Őszintén hiszem, hogy ez a könyv mindenkinek a segítségére lesz, aki tudni szeretné, miként alakíthat ki kötődést másokkal” – írja a párterapeuta.