Akkor lök el magától, amikor túl jó minden

Bizalom. Talán az első pont, ami szükséges ahhoz, hogy nyissunk valaki felé. Másvalaki azt mondaná, amikor ismerkedünk, még nincs bizalom, azt ki kell érdemelni. Két teljesen más vélemény arról, hogyan kerülünk olyan közelségbe egymással, hogy akár érzelmileg is belehelyezkedjünk valamibe, amit ketten alakítunk. Saját tapasztalatainkból, megéléseinkből, elveinkből és vágyainkból tudunk meríteni, amikor szeretnénk kapcsolódni a másikhoz. Ez most tényleg jónak tűnik. Jól is alakul. Aztán jön a neheze: miért éljük át ugyanazt már megint, miért csalódunk?

Fotó: Pexels

A biztonságérzet, ami gyermekkorunkban alakul ki, meghatározza azt, mennyire tudunk közel lenni másokhoz, hogyan éljük meg a közelséget és az intimitást. A megtapasztalt biztonság minősége arra is hatással van, meddig bírjuk a törődést, meddig tudunk benne lenni a kapcsolatban, vagy menekülnénk a helyzetből, elkerülnénk a másik közelségét, a vele való kapcsolódást. Van amikor hatalmas falakba ütközünk, olykor azt éljük meg, egy ideig jó volt, aztán a partner visszavesz, elhúzódik. Nem értjük, hogy lehet az, hogy egyszer szinte sebezhető, máskor pedig távolságtartó. Nem tudunk kiigazodni rajta. Nézeteltérés esetén akár szúrós is lehet, de vajon mi áll emögött? Védelmi mechanizmus? Az biztos, hogy valami miatt nem tud biztonságosan kötődni, ebből fakadnak az elakadások a kapcsolataiban. Folytatásos cikkünkben most a félelemteli-elkerülő kötődésről írunk.

A kötődés az elsődleges mechanizmus minden kapcsolatunkban

A kötődés jelensége mindig is foglalkoztatta az embereket, igazán az 1960-as években került a szakemberek látóterébe, és innentől az érdeklődés töretlen a téma iránt. A kötődéselméletet, elsősorban a szülő-gyermek közötti kapcsolatból kiindulva alkotta meg John Bowlby és Mary Ainsworth. Az elméletet azonban a felnőttkori párkapcsolatokra is kiterjesztették később. Cindy Hazan és Phillip Shaver az 1980-as évek végén arra a következtetésre jutottak, hogy a felnőtt párkapcsolati partnerek közötti interakciók hasonlóságot mutatnak a gyerekek és gondozóik közötti interakciókhoz. A kötődéselmélet azt vizsgálja, hogy a gondozóinkkal szerzett gyermekkori tapasztalatok hogyan befolyásolják a felnőttkori kapcsolatokat. Alapkoncepciója az, hogy a kötődés az elsődleges mechanizmus minden kapcsolatunkban, legyen az szerelemi, családi vagy baráti. Mint ahogyan korábban megírtuk, a felnőttek esetében négy kötődési típust azonosítottak: biztonságos, szorongó, elutasító-elkerülő, félelemteli-elkerülő. 

Fotó: Pexels

Félelemteli-elkerülő kötődés 

Thais Gibson Kötődési problémák – megoldások című könyvében a félelemteli-elkerülő kötődési stílusú emberről azt írja: általában nagyon alaposan megfigyeli környezete jelzéseit, hajlamos túlelemezni a mikrokifejezéseket, a testbeszédet és a szavakat, és árulásként interpretálni. Ennek a szerző szerint az az oka, hogy gyermekkorában nem alakult ki bizalom a gondozóival szemben. 

A bizonytalanságnak az oka lehet például a szenvedélybeteg vagy érzelmileg rossz állapotban levő szülővel való együttélés. 

Mindezek alapján Thais Gibson kijelenti, a félelemteli-elkerülő kötődésnél egész egyszerűen hiányzik a természetes bizalom, maga a személy aki ilyen kötődéssel rendelkezik, sokszor fél attól, hogy bármikor elárulhatják őt. 

Vágyik a szeretetre, de az nagyon veszélyes

A kötődési stílus mögött érzelmi sérülések állnak: az értéktelenség érzése, a kihasználtság és a bizonytalanság körül forognak a személy gondolatai. Kiszámíthatatlansága mögött valószínűleg a mélyben gyermekkori bántalmazás áll, amely mellett olykor egyik, vagy mindkét szülő alkalomszerűen, inkább ritkán, támogatják is érzelmileg gyermeküket. Így a félelemteli-elkerülő kötődésű személy vágyik a szeretetre, ám mégis árulásra számít. Nehézséget okoz számára az, hogy megtanuljon kötődni a szülőhöz. Vágyik a kapcsolódásra, érezni akarja a szeretetet, ám tudat alatt úgy érzi, ez veszélyes. Ez frusztrációt eredményez, amit később a kapcsolataira vetít ki felnőttkorban. 

Elkerülés vagy szorongás

A párkapcsolati konfliktusok a bizonytalan kötődésnél bárkinél kiválthatnak olyan reakciót, ami aktiválhatja a szorongó vagy elkerülő kötődési rendszert. A félelemteli-elkerülő kötődési stílusú emberek számára a párkapcsolati nehézségek felerősítik a félelmet, mi van, ha a kapcsolat szétesik, vége lesz. Ez odáig juthat, hogy vagy eltaszítják maguktól a partnerüket, vagy közelebb húzzák magukhoz – ezek közül egyik sem ideális módszer a nézeteltérések kezelésére az Attachment Project szerint. Akiknél erős az elkerülő viselkedés, gyakran arról számolnak be, hogy a kapcsolat fejlődésével aktiválódik a kötődési rendszerük. Míg a biztonságosan kötődők a kapcsolati fejlődést pozitív dolognak tekintik, ez aggodalmat vált ki az elkerülő kötődésűeknél. Úgy érzik, minél többet fektetnek be, annál többet veszíthetnek. A bizonytalan kötődésű fél számára a kritika veszélyt jelent, melyre a félelemmelteli-elkerülő kötődési stílusú emberek elkerüléssel vagy szorongással reagálhatnak. A partnertől érkező érzelmi elvárás egyenesen az intimitáskerüléshez navigálja őket, és mikor visszahúzódnak, partnerükben csak növekszik az elvárás a törődésre, figyelemre. Amikor aztán a partner is visszahúzódik, mindkettejükben erősödik a szorongás és a bizonytalanság. 

Túl jó, hogy igaz legyen

Egy 2020-ban készült kutatás a félelemteli-elkerülő kötődési stílusú személyeknél a korai idegi működést és az érzelmekre adott reakciókat vizsgálta. Amiatt kezdték el a tudományos munkát, hogy körvonalazódjon, milyen hatással van a kötődési stílus a felnőttkorban kialakított kapcsolatokra. A félelemteli-elkerülő egyéneknél az általuk adott reakciókat a semleges, érzelmileg pozitív vagy érzelmileg negatív vizuális ingerekre vizsgálták. A résztvevők között 119 egyetemi hallgató (91 nő) volt, 30 félelemteli-elkerülő, 32 biztonságosan kötődő, 28 szorongó és 29 elutasító-kerülő. A tanulmányban megállapították, hogy a félelemteli-elkerülő kötődési stílusú egyének érzelmi (pozitív vagy negatív) ingerekre adott reakciója eltér a szorongó kötődési stílusú egyénekéitől, viszont hasonló az elutasító-elkerülő kötődési stílusúakhoz. Végeredményben a félelemteli-elkerülő kötődésű egyének érzelmi ingerekre adott kezdeti reakcióját inkább az elkerülés, mint a szorongás jellemzi. 

A biztonságosan kötődő partner számára a félelemteli-elkerülővel kötött kapcsolat természetesen nagyobb kihívást jelent, mint egy ugyanolyan biztonságosan kötődővel, ám Thais Gibson szerint ez a két kötődési stílus nagyon jól látja, hallja és érti egymást. Mély beszélgetésekben nagyon jól tudnak kapcsolódni egymáshoz. Mélyponthoz és szakításhoz vezethet, amikor a félelemteli-elkerülőben kezdenek mélyülni az érzelmek, és emiatt inkább ellöki magától partnerét. Azt éli meg, hogy ez a kapcsolat túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, és nem bízik egy ilyen stabil és biztonságos kapcsolódásban.