Milliárdnyi bűnös gondolat (Billion Wicked Thoughts) címen jelentetett meg könyvet a neurológus Sai Gaddam és Ogi Ogas, akik az emberek és az online szex viszonyát vizsgálták. Kutatásaikban az emberiséget talán legjobban foglalkoztató kérdésre is választ kerestek: „a net hány százalékát teszi ki a pornó?” A megfeszített tudományos munka eredményének summája az, hogy valójában sohasem tudhatunk meg pontos számot a „bűnös” oldalakról, de az eddigi adatok (tévhitek) jóval túlszárnyalják a „valóságot”, vagy éppen elmaradnak tőle. A szakemberek felhívták arra is a figyelmet, hogy a politika és a védelmi programok gyártói nagyban közrejátszottak abban, hogy a közvélekedés az egekig repítette a szexuális tartalmú oldalak feltételezett számát. A politikusok szavazatokat várnak az olyan kijelentéseiktől, mint „gátat kell szabni a fertő terjedésének”, míg a blokkoló programok reklámra használják fel a bizonytalan hátterű adatokat. A cégek megpróbálják egymást túllicitálni, hogy „eredményességüket” bizonyítsák. Az N2H2 például azt állítja: 260 millió szexuális tartalmú oldalt tud tiltólistára tenni. Ogi Ogas az utóbbi adatot egyszerűen nevetségesnek titulálta. 
A kutató kiemelte, hogy egyetlen komolynak mondható korábbi tanulmányra tudtak támaszkodni, ez azonban „túl elnéző volt”. Philip Starknak, a Berkeley Egyetem professzorának 2006-os tanulmányáról van szó, melyet a Bush-adminisztrációnak készített. Ebben azt állította, hogy a keresések mindössze 6 százaléka „szexuális tartalmú”, a weboldalaknak pedig csak 1,5 százaléka pornóoldal. 
E számoknak ellentmondanak a legfrissebb adatok. A legnépszerűbb „erotikus” oldal havi 32 millió látogatóval bír, ami a csaknem egymilliárd internetező közel 2,5 százalékát jelenti. Ez az interaktív oldal a széles sáv térnyerésével tudott meglépni riválisaitól, „ugyanis a férfiak szeretik irányítani a nőket” – emeli ki a kutató. A leglátogatottabb „videomegosztó” „mindössze” havi 16 millió látogatót tudhat magáénak. 
Itt érdemes megemlíteni, hogy Közép- és Kelet-Európa, valamint Ázsia adja ennek az „ember közeli” szegmensnek a legtöbb dolgozóját. A 8-15 dollár közötti átlagos „órabérrel” a nyugati nők nem tudják felvenni a versenyt. Ogi Ogas kiemeli, hogy az internetes szexipar bevételeit gyakorlatilag lehetetlen megbecsülni, hiszen az iparág nagy részét 5-10 főt foglalkoztató, kis cégek teszik ki, melyek megpróbálnak rejtve maradni az adóhatóságok előtt. Ennek ellenére a Techcrunch 2006-os adatai alapján az amerikai piacot hárommilliárdosra saccolják. A cég szerint a helyi pornóoldalak 2,84 milliárdos forgalmat bonyolítottak le, s ez azt jelenti, hogy másodpercenként 89 dollárt költöttek erotikus tartalmakra az internetezők. Ennek a számottevő summának 72 százalékát a férfiak dobták bele a kalapba. 
A könyv írói két szemszögből vizsgálták, hogy az embereket mennyire érdekli a kibertér „bűnös” oldala. Először is azt gyűjtötték egybe, hogy a keresőoldalak segítségével hányszor választanak erotikus tartalmat. A beírt szavak „mindössze” 13 százaléka volt szexuális jellegű. A másik megközelítésben a honlapok számát akarták megsaccolni, vagyis azt, hogy „a net hány százalékát teszi ki a pornó”. A két neurológus a net egymillió leglátogatottabb honlapját vette alapul, melyek közül „csak” 42 337 bírt felnőtt tartalommal. Az időben visszafele haladva azt látjuk, hogy korábban a keresések és a honlapok száma is nagyobb százalékban volt szexuális kötődésű, ami azzal magyarázható, hogy a felhasználók jóval nagyobb százalékban voltak az erősebbik nem tagjai – emeli ki a kutató. 
A torrentoldalak és más „illegális” megosztók adatai azonban nem ismertek, így a valós forgalmat továbbra is homály fedi. 
Time.com, Forbes.com, Techcrunch.com
Orbán Viktor: A multik, a bankok és a bankárok a Tiszának drukkolnak













