„Az egyetlen feladatunk most a túlélés”

„Az új izraeli kormánytól nem lehet semmi jót várni. Az egyetlen feladatunk most a túlélés” – fogalmazta meg aggályait lapunknak Ahmed Soboh, a palesztin autonómia együttműködési államtitkára. Mint mondta, alátámasztja a félelmeiket többek között az is, hogy a történelem során az izraeli politikai vezetők mindig figyelmen kívül hagyták a palesztin érdekeket, és az ország vezetésében részt vevő politikusok legtöbbször tanúságot is tettek palesztinellenes érzelmeikről.Most, hogy új kormány alakult Izraelben, új lehetőségek is megnyíltak a palesztinok előtt. Milyen várakozásokkal néz az új kormány ténykedése elé?– Először is kijelenteném: Palesztina a mi vélekedésünk szerint független állam, de el kell ismernünk, hogy az izraeli politikai események még erősen hatnak a palesztin állam életére is. Szomorúan kell beszámolnom arról, hogy nagyon kevés remény van a békefolyamat folytatására a mostani felállás szerint. Az új kormány olyan pártokat is magában foglal, amelyek nyíltan ellene vannak a békés együttélésnek. Jelenleg senki nem optimista a palesztin vezetésben.– A kormányt sok párt alkotja. A két legnagyobb politikai erő vetélkedése a nagykoalícióban reményt kelthet, hogy ezzel megnyílik az út a palesztinok előtt a béke felé.– A nagykoalíció nem segít rajtunk széttagoltsága miatt, sőt nagy valószínűséggel az egyébként esetenként békepárti politikai erők is elvesztik saját arculatukat a kormány fenntartása céljából. A nyolc pártot magában foglaló koalíciót nagyon nehéz működtetni, sőt lehet, hogy ez Saronnak sem sikerül. Az mindenesetre biztos, hogy a kiválasztott miniszterek mindegyike arról ismert, hogy nem támogatja a palesztinok önrendelkezésének ügyét.– Pedig külügyminiszterként a Nobel-békedíjas Simon Peresz fogja szolgálni a kormányt. Az ő tevékenysége eddig sokat segített a palesztinokon...– Valóban, Peresz sokat tett a palesztinokért, ám ne feledjük el, hogy ő is tagja a szélsőjobboldali pártokat is tömörítő kormánykoalíciónak. Így nincs nagy mozgástere, és szerintem nem is biztos, hogy sokat akar tenni értünk. Az ő elsődleges érdeke a Munkapárt véleményének minél erősebb hangsúlyozása a koalíción belül. Az már most biztosnak látszik, hogy aki miniszteri posztot vállalt, az Saron bábjának tekinthető. Egy ilyen keménykezű vezető nem engedné politikai vetélytársának, hogy egyéni véleményét hangoztassa. Nekünk egyelőre csak az a bizakodás marad, hogy az új kormány nem folytatja azt a kemény palesztinellenes politikát, amely Saron múltjából fakad. Ám ez a remény nagyon csekély.

---