Demszky díszpolgári gesztusai

A Fővárosi Közgyűlés MSZP–SZDSZ-es többsége elutasított egy ellenzéki képviselő által 52/2001. számon benyújtott indítványt. Pontosabban napirendjére sem vette, megtárgyalni méltónak sem találta. Nem hír – mondhatnánk, hiszen manapság arrafelé az a világ rendje, hogy az ellenzék benyújt, a pillanatnyilag hatalmon lévők pedig igyekeznek rácsapni a benyújtó kézre. Különösképpen igaz ez, ha az indítványozó Marsi Péter Pál. Ezek után bátran kijelenthető, hogy minden demszkyrendben zajlott a közgyűlés berkein belül. Azaz mégsem. Ugyanis az aprócska, 52/2001-es számú indítvány olyan témát érint, ami pártállástól függetlenül szívügye lehet minden magyarnak, határainkon innen és túl:„Tisztelt közgyűlés! Hosszú évtizedek óta nincs a művelt világban olyan hely, ahol ne ismernék Papp László és Puskás Ferenc olimpiai bajnokok nevét. A magyar sport két legendás személyisége egészségi állapotáról különböző, de semmiképpen sem megnyugtató híreket hallunk nap mint nap. Úgy gondolom és remélem, hogy minden fővárosi képviselő is úgy gondolja, miszerint a fővárostól nemes gesztus lenne, ha Papp Lászlót és Puskás Ferencet a díszpolgárok között üdvözölhetnénk. Ezért az alábbi határozati javaslatot terjesztem elő szíves elfogadásra: A Fővárosi Közgyűlés úgy határoz, hogy 1. Papp László és Puskás Ferenc olimpiai bajnokok részére díszpolgári címet adományoz. 2. Az első számú határozati javaslat és a 26/1993. számú rendelet közötti összhangot a főpolgármester megteremti és a rendeletmódosításért a 2001. április 26-i közgyűlésre előterjeszti.”Az összhangba hozás azért lett volna szükséges, mert a díszpolgári cím odaítélésére évente csak egyszer áll fel egy eseti bizottság. Ezt küszöbölné ki az ellenzéki képviselő javaslata és Demszky Gábor gesztusértékű kivételes eljárása, hogy hívja életre mihamarabb, még tavasszal, akár a tavalyi grémiumot. A rendelet szerint ugyanis a mandátuma nem jár le azonnal a kitüntetések odaítélése után. Erre viszont már nem kerül sor. Pedig ki vonhatná kétségbe, hogy e két sportgéniusz a maga idején magyarok millióinak szerzett fantasztikus örömöt, vagy – megkockáztatom – önbecsülést? Itt van viszont Dzsugasvili, a grúz postarabló, akinek kezéhez legalább százmillió áldozat vére tapad. Európában talán az egyetlen város Budapest, amelynek még díszpolgára. Persze a szocialista és szabad demokrata városatyák tavaly ősszel – amikor az ellenzék a díszpolgári címének törlését kérte a közgyűléstől – arra hivatkoztak, hogy a fővárosi önkormányzat nem jogutódja Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának, amely 1947. november 7-én a kitüntető címet adományozta Sztálinnak, ezért nincs mit törölni. A gesztus ezúttal is elmaradt, de a tanulság azért levonható.