Ormány és szerelem

Nem lehet megszokni. Pedig az elmúlt évtizedben meglehetős rutinra tettem szert, az Öböl-háborút például történelemóra helyett figyeltük az iskolai könyvtárban, a szerb acsarkodás borzalmai nélkül éveken keresztül nem indulhatott nap és most, a terrorizmus elleni nemzetközi hadjárat idején is dől az információ minden menynyiségben.

Gombnyomásra indul a háború reggel hattól nyolcig, és így is ér véget, mert a legutolsó híradást is kötelező megnézni. A modern ember nem maradhat le a legjelentéktelenebbnek tűnő részletről sem, ezért vérzivataros időkben kihullik a kezéből a távkapcsoló, úgy alszik el. Hajnalban legalább nem kell sokat keresnie.
Az amerikai erők újabb hullámban támadták Kabult. A terroristák a válaszcsapás válaszcsapására készülnek. A tálibok dzsihádot hirdetnek. Paksot rakétákkal védik. Kalocsa nem akar menekülttábort. Fertőz a lépfene. Egy szolid hétköznap legfontosabb információi távirati stílusban. Jó hírt már remélni sem érdemes, ám a kereskedelmi televíziók mentik a helyzetet.
Elkészült a királynő új orra – adják tudtunkra, hogy idehaza azért nem állt meg az élet. Negyedórás összefoglaló következik, mert a forgatócsoport a kezdetektől követte a plasztikai műtétre szoruló magyar szépségkirálynő minden lépését. A szőke sztár pedig láthatóan élvezi a megkülönböztetett figyelmet, kecsesen jön-megy még akkor is, amikor a fél arcát furcsa szerkezet takarja, hogy csatát és páncélját vesztett kóborlovagnak hiheti az ember. De a nehéz napoknak vége, nagyszabású sajtókonferencián leplezik le az új érzékszervet. A királynő orra meztelen.
És akkor még hátravan az időjárás-jelentés. Szerelmesek figyelem, eljött a vénasszonyok nyara, lehet még utoljára özönleni a parkokba – csicsergi a kis hölgy, megnyugtatásként hozzátéve, hogy Magyarországon nem várható jelentős fronthatás.