A szekér halad

Valahogy úgy képzelem el a folyómérleget, mint azt a mutatót, amelynek éppen aktuális állását még akkor is „köpik” az álmukból felvert brókerek (elemzők, befektetési bankárok, letétkezelők és Petschnig Mária Zita), ha a mérlegadathoz tartozó államról azt sem tudják hirtelen, hogy a térkép nyomtatott vagy hátsó oldalán keressék-e.

A gazdaság mérőszámai közül ez a legösszetettebb, tehát a legbeszédesebb: mindent elmond az adott állam külkereskedelméről, tőkefolyamáról, pénzügyeiről, s úgy egyáltalán, a gazdasági kormányzásról, ideértve a fiskális és a monetáris politikai irányítást is. Éppen ezért nemcsak a befektetési bankároknak, gyárosoknak, kereskedőknek fontos ez a mutató, hanem az adott államok kormányainak is, hiszen ha valami, a folyó fizetési mérleg hűen tükrözi a gazdaság állapotát.
A mérlegadat jelentőségét továbbá az is alátámasztja, hogy minden ellenzéki beállítottságú gazdaságkutató, elemző, szakértő és Petschnig Mária Zita ezzel szokta rémisztgetni az ország polgárait. Ha a kormányzati várakozásoknál rosszabb adat lát napvilágot, az önmagában senkit nem ejt kétségbe a gazdaság állapotát a hűtőszekrény telítettségén lemérő polgárok közül, ellenben, ha az ellenzéki beállítottságú gazdaságkutatók, elemzők, szakértők és Petschnig Mária Zita ehhez hozzáfűzi a „lám, nagyon nincs ez így jól” megjegyezést, egy-két ember homlokán összefutnak a ráncok.
Magyarországon a szeptemberi adat történelmi jelentőséggel bírt: ebben a hónapban – az idei évet leszámítva – még soha nem mértek többletet (szufficitet) a folyómérlegben. Elemzők úgy hozzávetőleg 240 és 300 millió euró közé taksálták a folyómérleg szeptemberi hiányát, ami végül is 73 millió forinton zárt, a pozitív tartományban. Ez az év egyébként is bővelkedik a rekordokban, ugyanis az augusztusi adat évtizedes rekordot döntött meg.
Tekintettel a világgazdaság silány állapotára, az exportpiacainkon tapasztalható visszaesésekre, egészen jól alakult a fizetési mérleg, amelynek nagyjából a kétharmadát teszi ki a külkereskedelmi egyenleg, azaz az export és az import értékének különbözete. Szép teljesítmény ez egy rendszerváltó ország részéről – gondoltam én, de ez nem így van. Petschnig Mária Zita megmagyarázta, hogy csak most van igazán okunk az aggodalomra! Mert a fizetési mérleg kedvező alakulása az tulajdonképpen olyan import elmaradására vezethető vissza, amely a későbbi időkben jó drága exportcikkeket állított volna elő, tehát elsősorban a vállalati beruházások mértéke zuhant akkorát, hogy attól rögtön jobb lett a folyómérleg egyenlege a vártnál, sőt annyira jobb lett, hogy a gazdaságkutatóknak módosítaniuk kell az idei év egészére előrevetített számaikat.
Ami igaz, az igaz: a magyar import döntő többségét évek óta azok a gépipari beszerzések adják, amelyek később, üzembe helyezésük után exportpiacokra termelnek. Az is igaz, hogy a bizonytalan, sőt most már bátran kimondhatjuk: recesszív gazdasági jelenségek közepette a cégek átgondolják beruházásaikat, s csak a legszükségesebbeket ejtik meg. De az is igaz, hogy mind a mai napig, illetve hétfőig, amikor is napvilágot látott a megnyugtató folyómérlegadat, az ellenzéki beállítottságú gazdaságkutatók, elemzők, szakértők és Petschnig Mária Zita a magas import miatt aggódott, olyannyira, hogy egy-egy friss importadatot csak hetek alatt tudtak kifeküdni. Lassan két éve aggódnak valami (minden) miatt az ellenzéki beállítottságú gazdaságkutatók, elemzők, szakértők és Petschnig Mária Zita, pedig úgy-ahogy, de végre fut a szekér.