Egy biztos, a tenisztörténelem egyik legjobbja a pályán aratott sikerei ellenére sem mondhatja el magáról, hogy sikeres ember – legalábbis a civil életben. Björn Borg – aki a szeptember 18-án megjelenő önéletrajzi könyvében elárulta, hogy prosztatarákkal küzd – amíg teniszezett, a rajongók milliói lelkesedtek érte, a szinte gépies, érzelem nélküli játékáért. Aki még látta teniszezni, az pontosan tudja, mennyire igaza van a román Ilie Nastasénak, aki egy interjúban kijelentette: „Mi teniszezünk, ő meg valami mást csinál.” Ez a mondat tűpontosan összefoglalta a lényeget Borggal kapcsolatban. Nem véletlen, hogy sokan szerint a sportág történetének egyik legnagyobb játékosa, és vélhetően azoknak is igazuk van, akik azt állítják, ha nem fejezi be sikeres karrierjét bántóan fiatalon, 25 éves korában, az sem lett volna elképzelhetetlen, hogy GS-sikereinek száma elérte volna a húszat.

Björn Borg egy elvesztett döntőt követően egyszerűen kisétált a sportág kapuján
44 évvel ezelőtt, az 1981-es US Open fináléját a pazar wimbledoni döntőjüket követően ismét John McEnroe és Borg vívta, ez volt kettejük 14. meccse (a rivalizálás vége 7-7 lett). Ez a finálé azonban jóval többről szólt, mint egy kiemelt meccs:
a svéd tizedik próbálkozására végre a csúcsra akart érni az amerikai nyílt teniszbajnokságon, ráadásul fűtötte a visszavágás vágya, miután az amerikai minden idők egyik legjobb meccsén legyőzte őt Wimbledonban, megszakítva ezzel a már 41 győztes mérkőzésből álló rekordját.
Nos, McEnroe ismét diadalmaskodott – a döntőt 4:6, 6:2, 6:4, 6:3-ra nyerte –, amivel egyrészt megvédte a címét, másrészt átvette Borgtól a világranglista első helyét. A svéd ekkor fogta magát, és az utolsó pont után a gratulációt követően összepakolta a holmiját, kisétált a pályáról és – mint később kiderült – befejezte a pályafutását. Úgy játszott, ahogy senki más, és úgy lépett le a tenisz színpadáról, ahogy senki más.

– Számomra mindez pályafutásom egyik legkeserédesebb emléke. Ahogyan vége lett, szinte észrevétlenül lesétált a pályáról a díjátadó előtt, hogy aztán soha többé ne játsszon.
Annak ellenére, hogy nekem ez egy fantasztikus pillanat volt, megnyerni Wimbledont és a US Opent egymás után, és átvenni a világelsőséget, visszatekintve azt kívánom, bárcsak tovább játszhattunk volna egymás ellen.
Utána akárhányszor találkoztunk, mindig azt kérdezgettem tőle, hogy mikor tér vissza. Ugyan már, ember, ez röhejes, gyerünk, de ő sosem mondott igent – elevenítette fel a The New York Times hasábjain McEnroe a 44 évvel ezelőtti finálét lezáró Borg-féle visszavonulást.