Gidrán: az élő magyar legenda

A történelmi Magyarország egyik épen maradt lófajtája a gidrán. Sorsa igencsak hányattatott volt. Mint a letűnt idők „magyar emlékét”, csak egy kisebb génrezerv ménesben engedték fennmaradni a huszárok által kedvelt, szálkás izomzatú lófajtát. Nemrégiben azonban, az állami kezelésben lévő marócpusztai ménesnek köszönhetően, újabb hazai sportsikerek születtek a gidránnal.

A gidrán Európa egyik első angloarab, huszártiszti hátaslófajtája volt a századforduló előtt. A fajtaalapító Gidrán nevű arab telivér 1810-ben született. Legendás keménységükkel, intelligenciájukkal már a század elején kitűntek. Az 1928-as olimpián magyar gidrán nyert aranyérmet.
Az első világháború után a román csapatok elrabolták a ménes nagy részét, később pedig az ötvenes évek rezsimje hanyagolta el szándékosan a megmaradt lóállományt. A hetvenes évekre már csupán tizenhárom tisztavérű gidrán kanca volt Magyarországon. A nyolcvanas évek végén az állam Marócpusztára, a Kaposvárhoz közeli Pannon Lovaskadémia egyik területére telepítette a ménest. Itt az eredeti szándékok szerint csak génrezervet, a fajtát megőrző telepet alakítottak volna ki. Mára mégis tizenöt kancacsalád és három ménvonal él a fajtából.
– A célunk egy olyan fajta kialakítása volt, amely sikeresen veszi fel a versenyt a nyugati sportlovakkal, ám mégsem veszti el történelmi jellegét – mondja Jónás Sándor, a marócpusztai ménes vezetője.
A nemesítőmunka legnagyobb sikerét nemrégiben hozta meg. Humpolecben saját tenyésztésű lovukkal, Rolettivel Kajziger Balázs méneslovas negyedik helyezett lett első nemzetközi military versenyén. Ez igen nagy eredmény. Az első nyolc versenyző ugyanis jogosulttá válik az eggyel magasabb kategóriájú megmérettetésen való indulásra. A hazai versenyeken is jól szerepeltek. Saller Gábor Hűtlennel, Egyed László Regülővel, Rajz Katalin Remivel ért el sikereket.