1436 és 1476 között, tehát mindössze negyven esztendeig élt a német matematikus és asztrológus, Johannes Regiomontanus, „a csillagászok csillagásza”. A poroszországi Königsbergben született, és eredeti neve Johann Müller volt, ám a korabeli szokásoknak megfelelően a nevét latinosította, így keletkezett szülővárosa nevéből a Regiomontanus. Lipcsében, Bécsben és Rómában matematikát és csillagászatot tanult. Mestere, később munkatársa a bécsi egyetemen a messze földön híres Georg Peuerbach, a csillagászat és a matematika professzora volt.
Regiomontanus 1467-től 1471-ig Magyarországon, a budai Várban tevékenykedett mint Mátyás király csillagásza és asztrológusa. A király büszke volt csillagászára, véleményét gyakran kikérte, és a Corvina-könyvtárban nagy becsben tartotta műveit. A tudós Mátyás királynak ajánlotta Stellarium című munkáját. „Őseink útján akarva haladni, azt gondolom, úgy kell megoldanom a dolgot, hogy az égitestek mozgásának gyakori megfigyeléséhez és a régiek írásainak összevetéséhez hozzá kell keverni a geometria ragasztóanyagát. Jóllehet a legutóbbi években sok tapasztalatot gyűjtöttem e megfigyelésekből, mégis, mivel igen komoly dologról van szó, még többre van belőle szükség, hogy minél mélyebben hatolhassunk be az igazság lényegébe…” – írja Mátyásnak ajánlott munkája előszavában egyszerre szerényen és öntudatosan.
Vitéz Jánost pedig így méltatja: „Amikor hozzád jöttem, és szolgálatodra készen álltam, először is azt a parancsot adtad, hogy állítsam össze a direkciók valamilyen tábláit, hogy azok könnyen használhatók legyenek és hasznosak a bírák számára. Helyesen figyelted meg ennek a dolognak a nehézségét, hiszen ezt minden asztrológus kerüli, mint valamilyen veszélyes szirtfokot… Méltóztasd tehát elfogadni munkásságomnak ezeket a zsengéit, s ha elméd élével jónak láttad őket, hozasd nyilvánosságra is. Isten veled, főpapok gyöngye!”
Talán nem volt szerencsés egyszerre két, és néha bizony össze-összesúrlódó urat szolgálni…
Regiomontanus 1471-ben Magyarországról váratlanul Nürnbergbe települt át, ahol csillagvizsgáló és nyomda is a rendelkezésére állt, és itt folytatta tovább elméleti munkásságát. A Duna partjáról való távozásának oka nem ismeretes, csak gyanítható, hogy talán része lehetett a leleplezett Vitéz János-féle összeesküvésben.
Nürnbergben, 1474-ben látott napvilágot nagy csillagászati műve, az Ephemerides, az első mai értelemben vett csillagászati évkönyv, amely az 1475–1506-os évekre szólt. Ezt a könyvet használta Kolumbusz is felfedezőútján. Írt egy csillagászati öröknaptárt is, csíziót, ami számolatlan kiadást ért meg (magyarul is!), ám az idők során egyre több „hasznos tudnivaló”– praktikus tanácsok az érvágásról, állattartásról –, vagyis megannyi csacska babona került bele. Így lett a tudós művéből vásári ponyva, és a „csillagászok csillagászából” nagysüvegű kókler. Még a nevét is „lefordították” magyarra, így: Király Hegy János.
Regiomontanus tanítványa volt Mátyás király csillagászai közül a lengyel Marcin Bylica Olkusza (Ilkus Márton, másik magyar nevén: Bilica Márton) és Johannes Tollkopff is. Bizonyos adatok szerint növendékei közül került ki Domenico Novara is, Kopernikusz mestere. Hatalmas és szerteágazó műve átmenet a középkor csillagászata, az asztrológia és a modern csillagászat között.
1475-ben a pápa, IV. Sixtus Rómába hívatta, hogy vegyen részt a naptárreform előkészítésében. A híres tudóst itt érte fiatalon a halál. A római Pantheonban temették el.
origo.hu
Orbán Viktor: Gazdasági öngyilkosság Ukrajna uniós csatlakozása
