Páratlan kortörténeti emlékek képeslapokon

Gyökér István nyugdíjas építészmérnök, igazságügyi szakértő Budafoki úti lakása páratlan kortörténeti dokumentumok gyűjteménye. Szerencsés embernek vallja magát, mert úgy szerzett hírnevet, hogy közben hódolhatott gyűjtőszenvedélyének. Közel ötven esztendeje gyűjti a képes levelezőlapokat, melyek számát százötvenezerre becsüli. Miközben a gyűjtemény most is gyarapszik – féltvén a páratlan kollekciót és gondolván az utókorra –, társaival megalakította a Budai Magánmúzeum Alapítványt.

Deák Attila
2001. 11. 08. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tudatos képeslapgyűjtés nálam több mint öt évtizede tart. Ezt a Budafoki úti lakást, ahol most beszélgetünk, 1945 januárjában bombatalálat érte. Egyetlen karosszék és egy dobozkában az anyai és apai ági nagyapáimnak a levelezése maradt meg, melyek többsége képes levelezőlapokon történt – idézte emlékeit Gyökér István.
A műszaki egyetem elvégzése után kezdett a főváros épületeivel foglalkozni, és akkor kezdte a régi budapesti képes levelezőlapokat keresni a trafikokban. Elsősorban azokat, amelyek az ostrom előtti állapotokat tükrözték. Az öreg trafikos nénik mindig kérdezték is tőle, hogy minek vásárol régi lapokat, hiszen az azokon lévő épületek mind romba dőltek. Ő mégis megmaradt ezeknél. Nemcsak Magyarországról, hanem az egész világról gyűjtötte a képeslapokat.
Gyökér István számtalan témában gyarapította gyűjteményét, csak a témák felsorolása öt sűrűn gépelt oldalt tesz ki. Íme néhány példa a különleges gyűjteményből. „Csók-küldemény” az I. világháború idejéből, amikor „százezer csókot” küldött a szép honleány a frontra, és többek között ezt kérte szíve választottjától: „Kérem ezen csókokat nekem mielőbbi találkozásunkkor személyesen visszaadni!” Még az a kis kocka is be volt jelölve, ahová a csókokat a képeslapon el kellett helyezni. Vagy egy másik különlegesség: Richard Strauss-hetet rendeztek 1910-ben Münchenben, erre invitál egy szép hölgyet – minden bizonnyal Salomét – ábrázoló képes levelezőlap. Nem minden lap készült papírból: a gyűjteményben akad plüssből készült olasz levelezőlap is a harmincas évekből. Képeslapok tömege látható a régi székesfőváros legszebb középületeiről, tereiről, hídjairól; olyan városrészekről – Tabán, Alsóvíziváros, Óbuda –, amelyek azóta eltűntek, vagy helyükön lakótelep épült. Ez már építészet- és várostörténet.
Viszonylag sokan gyűjtenek képeslapokat – folytatta Gyökér István. Szombathelyen működik a Képes Levelezőlap Gyűjtők Egyesülete, amelynek ő is tagja, s találkozóikra is eljár.
Olykor kiállításokra is elviszi kincseit, mert szerinte minden gyűjtemény nemesebb célja az, hogy a nagyközönségnek is bemutatható legyen. Azonban ma már egy kiállítás igen költséges mulatság. A tablók, az üveglapok, a kiállítási lapok, a fotók sokba kerülnek.
Gyökér István nem kis büszkeséggel számol be arról, hogy a gyűjtemény védelme érdekében öt társával megalakították a Budai Magánmúzeum Alapítványt. Ugyanis szomorúan tapasztalták, hogy ismeretségi körükben sok idős ember halála után a hagyatékok, a gyűjtemények milyen könynyen szétforgácsolódtak. Az üzérek és hiénák martalékává vált egy-egy különösen értékes könyv- vagy képzőművészeti ritkaság. Ezért is hoztak létre egy nyitott alapítványt, bárki csatlakozhat hozzájuk. A közel 150 ezer darabos gyűjteményből mintegy húszezer duplikátum, azokkal a gyűjtők körében cserélgetnek. Éppen a cserekollekcióból került elő egy különlegesség: a század elején húsvéti üdvözletként küldte egy hölgy a képes levelezőlapot úgy, hogy a nyuszik közé benyomtatták az ő fényképét is. Gyökér István szerint ez az időszak volt a képeslapok kiadásának fénykora.
Ma más a helyzet. Legalábbis Gyökér István szerint. Persze nem akarja minősítgetni a Váci utcában állványokról árult lapokat. Azok csalogató városképek, de nem képes levelezőlapok. Ugyanis a valósághoz vajmi kevés közük van. És ez még mind semmi, divatba jöttek az erotikus, majdhogynem pornográf lapok. Sajnos, ez világjelenség – méltatlankodott. Egy másik, általunk nagyon megvetett irányzat az úgynevezett osztott képeslap. Nemrég egy vidéki városból érkezett hozzá egy ilyen, amelyen a település emlékművének a kontúrjait lehetett csak látni, de a szobor talapzatának feliratát még nagyítóval sem tudta elolvasni.
Egy század eleji képeslap ma annyit ér, amennyire becsülik. Van, aki a kezébe veszi, és azt mondja, hogy értéktelen. Más viszont elmegy az árverésre, és magas árat fizet érte. A hajdan filléres képeslapokért több ezer forintot is adnak. Ma már a harminc évvel ezelőtti lapok is kordokumentumnak számítanak – állította a gyűjtő.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.