Autósgeneráció

Gondok a mi utcánkban is vannak, de melyik utcában nincsenek. Bent a Belvárosban, ahol régen laktam, az volt a gond, hogy nem lehetett levegőt szívni, a rengeteg autós mindent összeprüffögött, ha meg éppen nem prüffögött, akkor ott parkolt a járdán, szorosan a fal mellett, hadd üsse meg a guta a járókelőket. Ha mégis volt egy kis rés a fal és a parkoló autók között, oda meg mindjárt kiraktak egy kukát, aköré pedig odapiszkítottak a helybeli kutyák, mert a szükség nagy úr.
Szóval, igazi béke sehol sincsen, itt, ebben a mátyásföldi utcában például az autózó kölykökkel van baj.
Az utca elején is lakik egy csapat, meg a végén is egy másik, és ezek egyfolytában egymáshoz autóznak, de vagy sosincs otthon a másik, vagy örökké elkerülik egymást, állandóan le-föl mennek, én még ilyet nem láttam. Emellett borzasztó hörgéssel, brummogással robognak ezek az autók, nyilván lyukasak a kipufogók, ha ugyan még van rajtuk kipufogó, és nem szakadt le. A legszámottevőbb, amikor éjfél körül húznak el a ház előtt, ilyenkor az ablakot is újra kell gittelni.
Mondtam már nekik többször is, hé, menjetek innen a csodába, poroljatok innét a háromszáz méterre lévő birkalegelőre, nyáj nincs már ott, arrafelé vetkőzzetek ki magatokból, ne itt! Csak vigyorogtak, de nem mentek sehová, maradtak az utcában, sőt a legelvetemültebb vett valami lerobbant traktort, azzal száguldozik a környéken. Elméletben sok mindent lehetne tenni ilyenkor. Rendőrt hívni, önkormányzatnak beadványt írni vagy valamelyik helyi kábeltévének szólni, tessék már kijönni, ha lehetne, de kamerát ne hozzanak, úgysem látni semmit a portól. Ezek azonban nehézkes, bürokratikus dolgok, azonkívül feljelentésíze is van az egésznek, az pedig távol áll a mátyásföldi ember lelkületétől.
A helyzet tehát tényleg bonyolult, csak abban lehet bízni, hogy egyszer tényleg felnőnek ezek a lator fiúk, és akkor majd együtt rázzuk az öklünket a következő autósgenerációra, amely pillanatnyilag még itt homokozik sokat sejtetően a kerti hinták mellett.