A Corvin Nagyáruház

A Blaha Lujza téri Corvin Áruház eredeti épülete 1926-ban készült klasszicista stílusban, ami mai jellegtelen külseje alatt még mindig megtalálható. Az épület hatvanas évekbeli „modernizálása” sajnálatos példája az építészeti melléfogásnak, amikor egy adott – építészetileg egységes – környezetbe egy teljesen idegen architektúrájú épület kerül.
A Corvin Áruházat az egykori Népszínház, majd elpusztításáig a Nemzeti Színház épületének szomszédságában, ahhoz tökéletesen igazodó stílusban emelték a húszas években. Az eredetileg is áruháznak szánt építmény Reiss Zoltán tervei szerint, a két világháború közötti német és francia üzletek mintájára készült, és ruházati és vegyesipari cikkeket árusított. A kétmillió aranykoronából emelt Corvin Áruház művészi jelentőségű volt, melyet kortársai különösen azért találtak sikeresnek, mert „ilyen nemesen elgondolt alkotással gazdagították fővárosunknak annyi ízléstelenséggel megrakott zavaros arculatát”.
A klasszicizáló stílusban emelt épülettömb külseje jól „sugallta” funkcióját. A kívülről látszólag egyemeletes áruházat belül négy szint tagolta. A földszintre három emeletsor került, amelyet legfelül erőteljes párkány és „balluszteres attika” díszített, rajta négy – Pongrácz Szigfrid által készített – Pandora szelencéjét ábrázoló figurával. A földszinti hatalmas, íves ablakok, amelyek kirakatokként funkcionáltak, kihangsúlyozták az áruház jelleget. Az épület a velencei paloták stílusára emlékeztetett, amelynek jellemzője, hogy a díszes homlokzati tömböt kevésbé hangsúlyos oldalszárnyak fogják keretbe.


Az áruházbelső kialakításánál a kor legmodernebb üzletházainak tapasztalatait használták fel, a nagy központi csarnokot az első szintnél egy üvegtető fedte és plasztikai díszekkel ékes fabalkonok nyíltak ide. A második szinten elegáns büfé várta a vendégeket, felül az irodák kaptak helyet, a lapos tetőt pedig tágas teraszok foglalták el. A belső csarnok fehér, pilléres gerendái, ornamentális, figurális díszei, fából faragott, virágfürtökre emlékeztető világítótestei, művészi, kisebb falikarjai, a főlépcső karfájának művészi betétjei lenyűgözőek, ám nem voltak hivalko-dóak. Az épület külső és belső figurális díszeit Beck Ö. Fülöp és a már említett Pongrácz Szigfrid készítették.
A Corvin Nagyáruház a második világháború után – német tulajdon lévén – a szovjetek birtokába került és csak öt év múlva kapta vissza a magyar állam. A Belkereskedelmi Minisztérium Áruházi Kereskedelmi Igazgatóságának tagjaként üzemelt Budapesti Nagyáruház néven, 1956-ban erősen megrongálódott. Rendbehozatala helyett azonban tetemes költséggel teljesen átépítették, szerencsére az eredeti falak lebontása nélkül kapott új borítást az épület. Az ekkor alakult Centrum-hálózat részeként üzemelt 1976-ig, amikor visszakapta a Corvin nevet. A nyolcvanas évek elején tovább bővítették. Az utóbbi két évtizedben több pályázat is készült a Blaha Lujza tér rendezésére, amiben a Corvin Áruház eredeti épületének helyreállítása is szerepelt, ám ezek mind a mai napig nem valósultak meg. Az egykori nagyáruház a város számos pontján épült bevásárlóközpontok elterjedésével elvesztette korábbi jelentőségét. (G. R.)