Milyen érzés volt újra elfoglalni azt a széket, amelyből 2000 januárjában felállították?
– Amikor informális csatornákon elterjedt a híre, hogy visszakerülök, nagyon sokan megkerestek és gratuláltak. Olyan helyekről is jött jelzés szolidaritásról, ahonnan igazán nem vártam. Egy olyan boltban, ahova nem szoktunk járni, a feleségemhez odalépett egy eladó, gratulált, és azt mondta, hogy mindig is szorítottak nekem. Ez – és a többi pozitív megnyilvánulás is – nagyon jólesett. Ennek ellenére, amikor újbóli kinevezésem komolyan szóba került, elgondolkodtam, és mondhatom, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. De most már nagyon örülök, hogy újra itt vagyok.
– A vegyes érzelmek között volt-e sértettség?
– Nem, semmiképpen. Inkább az elődöm sorsa izgatott, hiszen én meglehetősen kacifántos körülmények között végigéltem egy leváltást, s ezalatt igencsak kifejlődött bennem a beleérzés képessége. Végül is az nyugtatott meg, hogy én soha nem kértem, hogy helyezzenek vissza, ezt a megoldást soha senkinek fel nem vetettem. Még ha a kollégák céloztak is rá, mindig elkerültem a válaszadást. Az is jó érzéssel tölt el, hogy az elődöm vállalta: helyettesemként itt marad, és együtt folytathatjuk a megkezdett munkát.
– 2000 januárjától 2001 nyaráig az Ökológiai Koordinációs Irodát vezette. Volt-e ennek az időszaknak olyan hozadéka, amelyet hasznosítani tud a Hortobágyi Nemzeti Park érdekében?
– A pályámnak voltak olyan szakaszai, amelyek korántsem nevezhetők könnyűnek, ám mégis azt mondtam, hogy az egészet tekintve nagyon szerencsés ember vagyok, hiszen voltam természetvédelmi felügyelő, a környezet- és természetvédelmi felügyelőség igazgatója, végeztem területkezelést és hatósági munkát egyaránt, kipróbáltam a tudományos munkát is, hiszen a diploma megszerzését követően az egyetemen tudományos munkakört töltöttem be. A kutatómunka – csakúgy, mint az egyetemi oktatás – az egész pályámat végigkísérte. Mégis tanultam újat az Ökológiai Koordinációs Iroda élén. Ez az időszak nagyon hasznos volt abból a szempontból, hogy megtanultam bizonyos technikákat, amelyek segítenek a tudomány és a természetvédelmi gyakorlat között hidat verni. Segítenek abban, hogy a legújabb tudományos eredményeket viszonylag rövid idő alatt átültessem a gyakorlatba.
– Hajdú-Bihar megyében ön évtizedek óta a természetvédelem meghatározó személyisége, aki oly mértékben népszerű, hogy szinte minden politikai párt megkereste: induljon színeiben a 2002-es országgyűlési képviselő-választásokon. Ön minden megkeresésre nemet mondott. Miért?
– Való igaz, hogy megkerestek a pártok képviselői, és mindenkinek nemet mondtam. Úgy gondolom, hogy számomra semmilyen politikai munka nem versenyezhet azzal a szakmai munkával, amit van szerencsém végezni. Erről nem akarok lemondani. Ha van még ambícióm amellett, hogy a napi munkámat minél hatékonyabban végezzem, vagy amellett, hogy minél több időt töltsek tizenöt hónapos kislány unokámmal, akkor az az, hogy a legújabb tudományos eredmények természetvédelmi gyakorlatba történő átültetését a leghatékonyabban segítsem. Megvalósításához kitűnő kollégáim vannak a nemzeti park igazgatóságán.
– Miniszteri biztosként 2001. július 1-je óta újra a hortobágyi természetvédelem első embere: a nemzeti park és a halgazdaság természetvédelmi feladatait koordinálja. Mennyiben változik a feladata most, hogy a miniszteri biztosság mellett a Hortobágyi Nemzeti Parkot is igazgatja?
– Ahogy ön is utalt rá, miniszteri biztosként nem a személyi és gazdasági problémák rendezése a feladatom, hanem a hortobágyi szervezetek természetvédelmi tevékenységének összehangolása. Ez azt jelenti, hogy meg kell őriznünk a biológiai sokféleséget a Hortobágyon, amihez a legmegfelelőbb út a hagyományos földhasználati formák újbóli elterjesztése. Ez jelenti például az olyan szántóföldi növénytermesztést, amikor is a túzokok legelőterületére repcét vetünk, részben a madarak táplálására, de jelenti a rideg állattartás újbóli elterjesztését is. A nemzeti park igazgatójaként a követelményeket a gyakorlatban is érvényesíteni tudom, ami magába foglalja a védett élőhelyek rehabilitációját és a természetvédelem feltételeinek jobban megfelelő legeltetési rendszer kialakítását. Kiemelt feladat továbbá a természetvédelmi oktatást és nevelést szolgáló tanösvények kiépítése, az ökoturizmus fejlesztése, amihez hozzátartozik egy impozáns látogató központ megépítése is. Ennek tervei már többé-kevésbé kidolgozottak.
– Milyen forrásból kívánják finanszírozni a beruházásokat?
– A nemzeti parkok fejlesztésére a Széchenyi-tervben mintegy félmilliárd forint összegű pályázati pénz áll rendelkezésre, de természetesen nem ez az egyetlen forrás. A Hortobágyi Nemzeti Park ugyanis a kulturális világörökség része, s ez a diploma kötelez bennünket a fejlesztésben, csakúgy, mint az, hogy a Hortobágy a vonatkozó nemzetközi konvenció értelmében bioszféra- rezervátum is. Éppen ezért az utóbbi években megnövekedtek a rendelkezésre álló költségvetési források.
– Hogyan egyeztethető össze a profitorientált halgazdálkodás és a hallal táplálkozó vízimadarak védelme?
– A Hortobágyi Halgazdaság veszteségeit messze nem a vízimadarak okozták. Az anomáliák megszüntetése érdekében a tavakat a Környezetvédelmi Minisztérium saját kezelésébe vonta, a mintegy 860 millió forintos adósságállomány kezelésére reorganizációs terv készült, amelynek részletei egyelőre nem publikusak. A hortobágyi halastavak a Tisza szabályozását követően azokon a területeken létesültek, ahol a vándor vízimadarak évek óta megpihennek és táplálkoznak: vagyis a tavak megtartása és az extenzív halgazdálkodás folytatása elvileg egybe esik a természetvédelmi érdekkel. Ám ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is így legyen, még nagyon sokat kell dolgozni.
Aradi Csaba 1944-ben, Celldömölkön született. Debrecenben érettségizett, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett biológia–kémia szakos tanári diplomát. A természetvédelemmel még gimnazistaként kapcsolatba került: első madártani megfigyeléseit középiskolásként végezte. A diploma megszerzése után egyetemi oktatóként és kutatóként dolgozott, e tevékenységeit kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig folytatja. Ezután természetvédelmi felügyelő lett a Hortobágyon. 1984-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-alföldi Felügyelőségének igazgatója, 1988-tól pedig a Tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság első igazgatóhelyettese. 1989-ben visszatér kedvenc területére: a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatójaként folytatja munkáját. Innen 2000 januárjában áll föl. Rövid ideig a Világörökség Programiroda, majd az Ökológiai Koordinációs Iroda vezetője. 2001 júliusától a Környezetvédelmi Minisztérium hortobágyi szervezeteinek munkáját koordinálja miniszteri biztosként. 2002. január 15-től – a miniszteri biztosi poszt megtartása mellett – a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója.
origo.hu
"Ez a hely a hazám" - mutatjuk az év egyik legszebb magyar dalát! - videó
