A szimbolikus érték a döntő Felvidéken

Egy tavaly készült felmérés szerint a felvidéki magyarok csaknem nyolcvan százaléka szeretett volna élni a kedvezménytörvény adta lehetőségekkel. Az arányt akkor sokan eltúlzottnak tartották. Aztán januárban, amikor a felvidékiek szinte megrohamozták Magyarország pozsonyi nagykövetségét és kassai főkonzulátusát – mivel még nem működtek azok a regionális irodák, ahol a polgárok leadhatták a magyarigazolvány iránti kérelmüket (mellesleg ma már mind a tíz működik a Csallóköztől a Bodrogközig húzódó magyarok lakta térségben) –, a sajtó az iránt kezdett érdeklődni, vajon milyen előnyök vonzzák a szlovákiai magyarokat, hogy ennyire sietnek az igazolvány kiváltásával. „Valahová tartoznom kell” – mondta akkor egy húsz év körüli lány, egy hetvenes éveiben járó férfi pedig arról beszélt, hogy amikor kiszabadult az orosz fogságból, s boldogan tért volna viszsza családjához, otthon hűlt helyüket lelte – mehetett utánuk Csehországba, ahová deportálták őket, s mert soha senki ezért elnézést nem kért tőlük, a magyar- igazolvány lesz az első ír a soha nem gyógyuló sebekre.
Egy másik idős ember arról beszélt, öten voltak testvérek, a két idősebbet a hontalanság éveiben Magyarországra telepítették. Pironkodott, amikor elmondta, hogy valószínűleg kihasználják az utazási kedvezményt, de hozzátette: eddig is rendszeresen tartották a kapcsolatot. Egy losonci anyuka arról beszélt, alapiskolát végző fia informatikát és elektronikát akar tanulni, de magyar nyelven ilyen összetételben sehol sincs képzés, így fia Salgótarjánban tanul majd, ezért van szüksége a magyarigazolványra. De – tette hozzá az édesanya – akkor is kiváltanák az igazolványt, ha nem kellene élnünk a törvény biztosította lehetőségekkel. „Végül is magyarok vagyunk, miért ne lehetne erről hivatalos magyar dokumentumunk?!” – fogalmazott.
Szlovákiában nincs magyar egyetem, anyanyelvükön legfeljebb középiskolai végzettséget szerezhetnek a felvidéki magyar fiatalok. A munkanélküliség az országban húszszázalékos, de azokban a járásokban, ahol a magyarok élnek, ez a mutató mindenütt meghaladja az országos átlagot, Gömörben és a Bodrogközben a pedig a harminc százalékot is. A szlovák politikusok egy része azért bírálta a magyar kedvezménytörvényt, mert „diszkriminálja Szlovákia nem magyar nemzetiségű polgárait”, s általában arra mutatnak rá, hogy a magyaroknak több lehetőségük lesz a művelődésre, a munkavállalásra és az egészségügyi ellátásra, mint például a szlovákoknak. Nyilván ezekkel a lehetőségekkel is él majd a felvidéki magyarok egy része. Arra azonban nem számítottak a szlovák újságírók és politikusok, amit a törvény hatályba lépésétől eltelt pár nap tapasztalata alapján nyugodt szívvel le lehet írni: a felvidéki magyarok nem az előnyökért, hanem érzelmi alapon, nemzeti azonosságtudatuk kifejezéseként és felvállalásának bizonyításaként folyamodnak a magyarigazolványért.