Az igazi büntetés

Budapest, a hajdan Párizs és Bécs mintájára megtervezett világváros mára fullasztó, szürke hellyé változott, amit csak szép nyári éjszakákon lehet elviselni. Nincs mit csodálkozni, ha az itt élők nem érzik jól magukat, százezrével menekültek ki az agglomerációba, inkább vállalva a napi be- és kiutazással járó tortúrát.
– Meg akarja fojtani a kormány a fővárost, mert az ellenzéké, mindennek ez az oka – károgják a Városháza varjúi úton-útfélen. Persze mit is mondhatna mást Demszky Gábor, aki annak idején mint „nemzetközileg hitelesített világváros-építő” szerezte meg a főpolgármesteri megbízatást?
Azt mégsem hirdetheti, hogy nem ért hozzá, meg nem is ér rá: éppen a kormány ellen hergeli a lakosságot. Jelszava a régi, amit még szélsőbalosként tanult meg: minél rosszabb itt az embereknek, annál jobb nekünk.
Elborítja a várost a szemét? Kibírhatatlan a járműforgalom? Mindennapos kínszenvedés a BKV-val utazni? Nem baj, ezt mind a kormányra lehet fogni. Nincs semmiféle városfejlesztési koncepció, eltűnnek a parkok, s mint a gomba eső után, úgy nőnek ki az aszfaltból a stílusidegen, műmárvány-vasbeton irodaházak, plazák, bevásárlóközpontok? Hogy az elaggott házakból elmenekül az önkényes lakásfoglalók elől a régi lakó, mert senki sem védi meg? Mindez azért van, mert a kormány nem ad pénzt, bünteti „a bűnös Budapestet”.
Eközben a gonosz „Orbánék” műemlék templomokat, műemlék mozit újítottak fel, Nemzeti Színházat építettek, lerakva ezzel egy új kulturális városközpont alapjait, lehetővé téve egy addig mostohán kezelt terület felemelkedését. Millenáris Park, a BS helyén épülő új sportcentrum és még sorolhatnánk: mind-mind távlatos, egész városrészek fejlődésére jó hatást gyakorló alkotás – az állami költségvetésből. Nem beszélve az olimpiáról, ami komoly esélyt biztosít arra, hogy a főváros magához térjen, hogy begyógyuljanak a tervgazdaság és a Demszky-éra dilettantizmusa ütötte sebek.
Persze Demszky sem tétlenkedett. Elfoglalta magát a neki nem tetsző kerületek vegzálásával – forrásmegosztás –, valamint a lakosság komfortérzetét valamelyest is javító kezdeményezések obstruálásával – lásd a hannoveri villamosok vagy a kilakoltatások ügyét. A hajléktalanokról nem is beszélve: a tolerancia és emberbarátság apostola alig épített nekik szállót, átmeneti otthont. Talán jobb őket az aluljárókban látni, amint keresztülesnek rajtuk a járókelők, s rá lehet zendíteni: íme, a kormány bünteti a budapestieket.
A Demszky-maszlagot sokan megették, a főváros a választások első fordulóján vörösbe öltözött. – Lesz majd itt jó világ, négyes metró meg minden – reménykednek a csúnyán becsapott budapesti polgárok. Nem okultak a maguk bajából. Nem veszik észre, hogy Demszky az igazi büntetés.