Egy kavicsbányató-rendszer kálváriája

Az 1995. február 8-án kelt adásvételi szerződés alapján az időközben végelszámolás útján megszűnt Kavicsbánya Vállalat az Állami Vagyonügynökség engedélyével nyilvános pályázat útján értékesítette a külterületi ingatlanegyüttest, a rajta levő felépítményekkel együtt. A területén található bányatavat már korábban is használó sporthorgászok, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi, Sport Alapítvány (www.free.x3.hu/csepel), valamint a pályázatban előírt rekultivációs tevékenység elvégzésére vállalkozó Hydroklív Kft. részvételével megalakult konzorcium 86 415 ezer forintért vásárolta meg. Az így létrejött közös tulajdon megosztása, valamint a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetése jelentősen elhúzódott, és a tulajdoni igényekkel fellépő személyek között jogvita alakult ki.

Körülbelül huszonöt évvel ezelőtt a XXI. kerület és Szigetszentmiklós határán sóderkitermelés folyt. A kitermelés helyén bányagödrök alakultak ki, melyek megteltek talajvízzel, és létrejött egy több tóból álló tórendszer. A kavicsbánya vállalat, hogy a területből is legyen bevétele, a tavak mentén ideiglenes jelleggel horgászengedélyt adott ki, melyek magában foglalták a stégek felállítását és egy kis szerszámosbódé kialakítását. A bérlők tudomásul vették, hogy ha a vállalat vezetése szól, az építményeket le kell bontani, és a területet el kell hagyni. A természet ritka kincséért, a finn tóvidékhez hasonló környékért az emberek ölre mentek, és akinek sikerült horgászengedélyt szereznie, nem is nagyon adta ki többet a kezéből. Miután megkapták a hozzájárulást, a kulipintyók helyén hétvégi házak kezdtek épülni, melyeket még bérbe is adtak. Vagyis a bérlők a használati engedélyüket időnként átruházták másokra, természetesen nem ingyen. Mindez tartott a nyolcvanas évek közepéig, amikor megkezdődött a piacosodás, és a kavicsbánya vállalat kezdte volna a bérleteket felmondani és újra birtokba venni a területet. A több mint 600 bérlő a médiát hívta segítségül, hiszen hétvégi pihenését és egyben szórakozását érezte veszélyeztetve. A nyilvánosság hatására a vállalat nem foglalkozott tovább az ügygyel. A rendszerváltozás után a területet felparcellázták, így például a Sóskúti Dűlő, a Sóshegy tulajdoni viszonya rendezetté vált, de túlnyomó többségben a tavak környékére ez nem volt jellemző.
1994-ben a Környezetvédelmi, Természetvédelmi, Sport Alapítvány felvállalta, hogy összefogja a területen kis házzal rendelkező, többségében horgászokat, s megtesz mindent azért, hogy a terület azoké legyen, akik eddig is sajátjukként kezelték. A pályázat elkészítésével és feltételeinek biztosításával a Hydroklív Kft.-t bízták meg, amely egymillió-ötszázezer forintjukba került. A pályázatot az alapítvány nem a saját nevében, hanem konzorcium formájában nyújtotta be.
Ez akkor még szokatlan forma volt Magyarországon, s azért volt rá szükség, hogy a horgászparcellák alatti területek magánkézbe kerülhessenek. Következő év február 15-én a Hydroklív Kft. vezetője aláírta az adásvételi szerződést. A kisebb eltérések és pontatlanságok módosításával augusztus 31-én a vételárat kifizették, és szeptember 26-án tulajdoni bejegyzésre beadták a földhivatalba. A terület vételárának kifizetése után Sárosi Lajos, a kft. vezetője teljes egészében egyedül kívánta tovább kezelni az alapítvány mellőzésével, sőt a vételár kifizetése után fennmaradt pénzt a számlájára akarta utaltatni. Ebből természetesen vita keletkezett, mégis az alapítványt jelentették fel az ügyészségen, amely hiányosságot, szabálytalanságot nem talált. 1996-ban megbíztak egy földmérő és térinformatikai céget a terület felmérésével. Így a határokat és az egyéni parcellák méretét pontosították. (A földmérés időpontjában a terület még bányatelekként volt nyilvántartva, s fölöttes szervként a bányakapitányság területrendezési feladatokat határozott meg, melyet a tulajdonosok részéről Nagy Imre és Fogarasi András irányított.) Ezzel az intézkedéssel megrendelhetővé vált a részletes rendezési terv, amely a megosztás alapvető feltétele volt, és amely 1997-ben elkészült, de azt a jogszabályváltozás miatt helyi építési szabályzat formájában a szigetszentmiklósi önkormányzat csak 1999-ben véglegesítette. A 2000 elején elfogadott szabályozások alapján a földhivatal megadta az induló helyrajzi számot. Az ügyvédi díjazás körül vita keletkezett az ügyvéd és az öttagú vezetőség között. Az ügyvéd felmondott, de a vezetőség úgy látta jónak, hogy ő vigye tovább a már majdnem kész munkát. Fogarasi István mindezzel nem értett egyet. A vezetőség Fogarasi leváltását javasolta, de ő inkább a földhivatalhoz fordult, hogy bejegyzésüket visszutasítsák. A földhivatal évekig türelmesen várt a megosztással egybekötött bejegyzési kérelemre, ám később elutasította a konzorcium tagjainak bejegyzési kérelmét. De volt fellebbezési lehetőség, mivel a jogszabály értelmében, ha az illetékesek 30 napon belül beadják a tulajdonjogok bejegyzésére alkalmas okiratot, akkor a földhivatal folytatja az eljárást. A tulajdoni arányok kiszámolása mellett elkészült az okirat, azt az aláírásra jogosultak aláírták, s benyújtották határidőben a földhivatalhoz. Fogarasiék a beadás másnapján megtámadták az iratot, hamisan szeptember 12-re dátumozott papírokkal. Ezzel azt érték el, hogy a földhivatal az eddigi széljegyet is törölte. A Csepel-Kavicsbányatavak területe ismét a magyar államé lett.
2000. december 9-én Fogarasiék szerződést kötöttek egy céggel a szemét elszállítására, a horgásztulajdonosoknak 4000 forintos csekket küldtek ki. Ez több, mint amenynyibe valóban került volna a szemételszállítás. Augusztusra viszont felhalmoztak egy egymillió-kétszázezer forintos tartozást, mely miatt a szemétszállítás leállt. Mindezek közben folyt az alapítvány lejáratása is. Első körben feljelentették őket a Fővárosi Ügyészségen, de ott nem találtak hibát, ezért az ügyészt is bepanaszolták. Utána a ráckevei bírósághoz fordultak, szintén eredménytelenül. Az alapítvány ügyvédjét pedig feljelentették.
Mint a www.mklu.hu/akt50.htm internetes oldalon olvasható: Avarkeszi Dezső parlamenti képviselő tavaly novemberben levélben kereste meg Polt Péter legfőbb ügyészt a szigetszentmiklósi ügyben. A képviselő azt kérdezte, hogy történt-e bűncselekmény az ügyészség álláspontja szerint a kavicsbányák ügyében. Polt Péter beszámolt arról, hogy magánokirat-hamisítás vétségének alapos gyanúja miatt nyomozást rendeltek el, de bűncselekmény hiányában az eljárás megszűnt. Az illetékesek a nyomozás folytatását kérték. A Legfőbb Ügyészség nyomozásfelügyeleti főosztálya felülvizsgáltaaz iratokat, és a nyomozás felügyeletét ellátó Szigetszentmiklósi Városi Ügyészséget a határozat hatályon kívül helyezésére és a tényállás teljes körű felderítése érdekében pótnyomozás elrendelésére szólította fel. Az üggyel összefüggésben az alapítvány elnökhelyettese ugyancsak feljelentést tett, szintén magánokirat-hamisítás vétsége miatt. Bűncselekmény hiányában ezt az eljárást is megszüntették, de az elnökhelyettes panaszát a ráckevei ügyészség alaposnak találta, így a döntést hatályon kívül helyeztette, és pótnyomozást rendelt el.