Egy nyugodt vacsora

Idegesek vagyunk az elmúlt hetek történései miatt, telve aggodalommal, vajon mit hoz a jövő. Rossz ízlésű, gyomorbajosnak látszó alakokat látni, amint hatalomra törnek, a puszta látványuktól elmegy a polgárember étvágya, nemhogy egy jóízűt lakmározzon ilyen hangulatban. A józan, megfontolt lemondás, ha ideiglenesen is, mindig jobb tanácsadó a haragnál, a tehetetlen dühnél.

Ha az ember meg akarja őrizni a józan mértéktartását, jó megoldásnak tűnik a duhaj csárda helyett egy szolid vegetáriánus étterem.
A Cukor utcai Vegetarium emblémájaként egy szép piros alma mosolyog a vendégre, a hely kínálatában salátabár, többféle bioivólé, frissen facsart gyümölcsital és több mint negyvenféle étel szerepel. Vágjunk a dolgok közepébe! Levesnek, igazi vegetárius fogásként, gazpachót rendelünk. Az általunk megismert budapesti spanyol vendéglő tulajdonosának azt javasoljuk, tisztelettel, hogy kérje el a receptet a szakácstól: a hideg zöldségpüréleves pont olyan jó, mint amilyet utoljára Segoviában volt szerencsénk enni. Az előételként választott grillezett juhsajt balzsamecetes zöldsalátaágyon szintén felüdülés a tél végi vitaminhiány idején. Az egyik fő fogásunk juhtúrós parajpürével töltött puliszkatekercs friss zöldséggel, a másik rakott lencsés muszaka sült padlizsánnal, paradicsommal és szójatejszósszal. Az előbbi szinte kifogástalan, az utóbbi egy kissé kiszáradt a túlforrósított cserépedényben, és fölöslegesnek tűnnek a hozzáadott krumplikarikák. Az édességként elfogyasztott bundás sült banán ananászszószban sem sikerült olyan jól, mint a másik desszertként választott, mákkal és mézzel felturbózott kukoricás grízgaluska, és szívből sajnáljuk, hogy nem ízlelhettük meg a tápiókapudingot juharsziruppal, ami éppen akkorra készült el, és a pincér szerint még nem hűlt ki eléggé.
A Vegetáriumban nyugodtan lehet sört, bort, pezsgőt, sőt még tömény szeszeket is fogyasztani, nem is túl drágák, mégis érdemesebb élni az alkalommal, és kipróbálni a bioitalok széles kínálatának valamelyikét. Homoktövis- és bodzaszörp, vörösáfonya-lé, erdei meggy- és birsalmanektár, kökény- és hársvirágital, paradicsom, cékla és sárgarépa friss leve szerepel az itallistán. A közülük megízleltek rendben vannak ilyen józanságot megkívánó időkben, amúgy is hosszú még az este, és másutt borozó-söröző társaságot találunk a napi hírek megtárgyalására. Amúgy is úgy jóllaktunk a könnyűnek ígérkezett vacsora végére, hogy majd szétpukkadtunk, és olyan egészségesnek érezzük magunkat, hogy alig tudunk megmozdulni. Irigykedve bámuljuk a szép nagy akváriumokban, üde zöld vízinövények közt önfeledten úszkáló, szebbnél szebb díszhalakat. Van közöttük aranyló sárga, a szivárvány színeiben pompázó és op-artszerűen zebracsíkos; legyezőként lengedező zászlós farkú, koromfekete testű parányi cápácska tűzpiros uszonnyokkal és szigorú arcú, legörbített szájú, megfontoltan úszkáló kicsiny rémség. Vegetáriánus étteremhez illően – vagy éppen nem, ki tudja? – még egy algaevő halat is megfigyelünk, amint mohón lefetyeli a kövekre tapadt táplálékot. Szemmel láthatóan nem izgatja őket semmi a külvilág eseményeiből.