Hajómodell hullámveréssel

Vaszary János Lóversenyen című munkájával kezdődött a tételek sora a Polgár Galéria április eleji kétnapos aukcióján, mintha csak arra kívánt volna utalni az aukciósház, hogy felgyorsultak az események a tavaszi művészeti árveréseken. A galéria két nap alatt több mint három és fél száz alkotást árverezett: mintegy száz festményt, továbbá bútorokat, szőnyegeket, ötvösmunkákat, kerámiákat, üvegtárgyakat s néhány olyan tételt is, amelyek nehezen sorolhatók be a megszokott kategóriákba. Ilyen volt például az a remekmívű hajómodell, amely Kolumbusz Kristóf egyik hajójának a hű mása. A közönség sajnos nem értékelte a modell szépségét, jelképerejét, ezzel együtt nyugodtan mondhatjuk, hogy az aukciós műtárgy-kereskedelem a legújabb Polgár-árverés tanúsága szerint is „hánykolódik, de el nem süllyed”.
A hánykolódás egyik jele, hogy a tételek mintegy negyven százaléka visszamaradt, s hogy a festmény-összeállítás két értékes darabját, Ferenczy Károly 4,6 millióról indított vásznát és Czigány Dezső egyik tájképét viszszavonta a beadó az aukció előtt, aminek az okait ugyan nem ismerjük, de ami sem az aukciósház, sem a vásárlók számára nem örvendetes. E hullámvölgyekkel szemben viszont a hullámhegyek sem hiányoztak a licitálási mozgásból, hiszen több festmény magas áron ment el erős licit után.
Kiemelkedik közülük Farkas István Francia tengerparti táj című, falapra festett temperaképe (5,5–13 millió), amelyről nemcsak azt tudjuk, hogy 1937 februárjában készült, így valószínűleg szerepelt a művész február 28-án megnyílt párizsi egyéni tárlatán, de korabeli fotó dokumentálja, hogy kiállította a következő hónapban a budapesti Ernst Múzeumban rendezett csoportos kiállításon is. Az aukció másik kiemelkedő értékű darabja Vaszary János Lovasok című olajképe volt, amely a művész első világháború utáni stílusának jellegzetes képviselője. Sötét tónusok, közülük kivillanó világosabb árnyalatok, vastagon, ecset helyett gyakran festőspaknival felvitt festékréteg jellemzi e vásznakat. Emellett mozgalmasság, drámai erő. A mű iránti érdeklődést jelzi, hogy a licit négymillióról indult, és 11 milliónál koppant a kalapács.
Farkas István másik, Pihenő fiatal fiú című vászna tartozott még az aukcionált festmények élmezőnyébe (4,8 millió), a sort László Fülöp Elek A főhadnagy és Rippl-Rónai József Kövezik a kaposi főutcát című pasztellje folytatta, mindkettő 2,4 millió forinttal. Rippl-Rónai egy másik – összegszerűen kifejezve jóval kisebb értékű – munkája is említésre méltó, hiszen egy virágmotívumokkal díszített fa levelesládikáról van szó, amelyet a művész baráti ajándékul készített Szervei Imréné Schwetz Annának, akinek monogramja (S. A.) látható is a ládika fedelén (180 ezer).
Ez a tétel nemcsak műfajával vezet át az aukció más területeire, de árával is, hiszen az első nap befejezéseként kínált szőnyegek, bútorok és másnap a műtárgyak között nem voltak jelen a festményekhez hasonlítható értékek. Kivételt jelentett az az 1800 körüli hollandiai cilinderes írószekrény, amely másfél millió forintért ment el, s az a lazúrkőből faragott Fabergè tóramutató, amely 950 ezerről indult, de nem talált gazdára. A többi tétel ára néhány száz-, illetve tízezer forintos nagyságrendben mozgott. Ez persze nem a minőség kritikája volt, hiszen számos izgalmas darab jelent meg a kínálatban. Például az a festett bronz asztali tolltartó, amelyet plasztikusan formált kakasfigura és tojásból kikelő csibe díszít, a csibe előtt „Jó napot, Papa!” felirat.