Kabulisztán új lakója

Merőben új világ fogadta az Afganisztánba a múlt héten hazatérő Zahir sahot. Más, mint amelyre emlékezhetett és merőben más, mint amelyet huszonkilenc esztendeje maga mögött hagyott. Útját (ennek ellenére vagy talán éppen ezért) mégis remények kísérik: a háborúk szaggatta országban ugyanis a többség ma az egykori uralkodóban próbál hinni. Zahir sah egy letűnt „aranykor” szimbóluma. Negyvenéves uralkodása alatt viszonylagos nyugalom honolt az országban, és Afganisztán lakói most ezeknek a szebb napoknak a visszatérését remélik a 87 esztendős exkirálytól.
„Amikor a király eltávozott, Isten áldása is elhagyta országunkat” – mondogatják most Afganisztánban, ami kétségtelenül jól tükrözi az ottaniak lelkiállapotát. A hajdani uralkodótól sokan a nemzeti egység megteremtését várják: jóllehet Zahir sah magánszemélyként tért vissza, szerepe és jelentősége jóval túlmutat ezen. Júniusban ő nyitja meg a loja dzsirgát, az afgán vezetők nagytanácsának ülését. A nagygyűlés feladata, hogy kijelölje azt az átmeneti kormányt, amely a 2004-es választásokig majd az országot irányítja. Jó néhányan vannak olyanok is, akik ismét az öreg királyt látnák szívesen az ország élén, ám szinte kizárt, hogy Zahir sah újra aktív vezetői szerepet vállalna. Az ő tevékenysége sokkal inkább a színfalak mögött – vagy a nemzetközi porondon – zajlik majd, és sikerét előmozdíthatja, hogy napjainkban talán ő az egyetlen afganisztáni, akit szinte mindegyik etnikai csoport elfogad.
Zahir sah pastu származású, akárcsak az ország lakosságának többsége. A jelenlegi kormányban meglehetősen alulreprezentált pastuk pedig azt remélik, hogy az exkirály hazatérésével politikai súlyuk is megnő majd a következő kabinetben. Kétséges azonban, hogy a tádzsikok, akik jelenleg több fontos tárcát is magukénak tudhatnak, belenyugszanak-e a kiegyenlítősdibe. Nem valószínű. Ám nyilvánvaló, hogy enélkül nem lehet tartós a béke Afganisztánban, politikai konszolidáció híján pedig a gazdasági újjáépítés is sokáig várat magára. Zahir sah hazatérésének valószínűleg sokkal nagyobb a szimbolikus, mint a gyakorlati jelentősége. Már csak azért is, mert a jelenlegi átmeneti kormányfő hatalma sem igazán ér túl a főváros határain. Ahogy az ottaniak gúnyosan mondogatják, Hamid Karzai egyelőre csak Kabulisztán miniszterelnöke. S bizony félő, hogy a napokban hazatért Zahir sah is jó darabig csak Kabulisztán életére lehet befolyással.
Egyvalaki azonban már kétségtelenül profitált az exkirály hazatéréséből, mégpedig Hamid Karzai. A jelenlegi kormányfőre minden bizonnyal úgy fognak emlékezni, mint arra a politikusra, aki hazahozta Afganisztánba az egykori uralkodót.